13.rész.: Koncert és egyebek.

13. rész.:)

Bocs a kihagyásokért de hát nyár van.:D

Kommenteket kérek.:)

Ezentúl 3 komment után hozom az új részt.:)

És ne feledjétek: BÁRKI tud kommentet irni.

xoxo

~bii

Szerintem kikurt szépek.♥

- Szólits Liz-nek! - mondta anya. Azzal kiviharzottunk a házból, bepattantunk a kocsiba és már mentünk is.

Mire megérkeztünk eleredt az eső. Niall leparkolt a hátsó bejáratnál.
- Remek! - mondtam - Ez az egyetlen ok amiért utálom Londont ! Folyton esik! - zsémbeltem ahogy az öreg emberek szoktak.
- Nem vagy ezzel egyedül. - mondta Niall mire kipatantunk a kocsiból és az aréna fele kezdtünk el szaladni. Végül is nem volt annyira vészes.
Mikor beértünk átmentünk pár ajtón aztán egy hosszú folyósóra értünk. Mindenki csak bámult minket ahogy kézen fogva megyünk Niall-el. 
- Hallod. Ezek miért bámulnak ennyire? - súgtam oda Niallnek.
- Azért mert még nem láttak ilyen szép lányt mint te. - és egy óriási mosoly társaságában puszit nyomott a számra. Igy mentünk tovább mind addig mig egy fehér ajtóig nem értünk. Niall benyitott én meg mentem utánna. Bent voltak a fiúk, Paul, a zenekar tagjai, egy fekete hajú közép korú férfi és három csaj is: egy barna göndör hajú, egy szőke és egy barna viszonylag egyenes hajjal.
- Sziasztok! - köszöntem majd sorra megöleltem mindenkit akit ismertem.
- Na szóval skacok! Aki még nem ismerné: Ő Jessy a barátnőm! - mutatott be Niall a társaságnak.
- A barátnőd? - lépett közelebb hozzám a fekete hajú férfi és elkezdett 'vizsgálgatni'
- Richard! - fordult Niall a férfi fele. - Nem tud, és nem is fog érdekelni, hogy mit szolsz Jessy-hez. Csak azért mert nem tetszik neked nem fogom elhagyni. Szóval bele se kezdj a mondandódba mert nem érdekel. - támadta le Niall a pasit. Mindenkibe bele szorult a levegő. A férfi meg csak szó nélkül kiment az öltözőből.
- Király vagy! - ugrottak rá a fiúk Niallre.
- Ez nem volt semmi. - mondta Paul és lepacsizott Niallel. Én csak álltam és próbáltam megérteni, hogy mi is volt ez az egész. A nagy gondolkodásomban a 3 csaj zavart meg.
- Gyere velünk. Átmegyünk a Starbucks-ba mig kezdődik a koncert. - mondta a göndörke. - Mellesleg Danielle vagyok a Liam barátnője. Ő itt Eleanor a Louis barátnője és Perrie a Zayn barátnője. - mutatta be sorra a társaságot. 
- Oké. - mondtam és elindultunk kifele. - Amúgy mi volt ez az incidens Niall meg a pasi között? - kérdeztem tőlük.
- Ja. Csak Richard. A fiúk menedzsere. Mindig bele szól mindenbe. - legyintett Danielle. - Velünk is ez volt. Előre nem is hagyta, hogy együtt legyünk Liam-el aztán kénytelen volt elfogadni. De nem értem miért zavarja őt ha a srácok boldogok? 
- Senki nem érti. - vont vállat Perrie.
- Szerintem az a baja, hogy ő soha nem lesz olyan felkapott a csajok körében mint a 1D. - kuncogott Eleanor. Erre mindannyian felnevettünk. 
Megérkeztünk a Starbucks-ba. Leültünk az egyik ablak melleti asztalhoz és rendeltünk. Mind a négyen Latte-t kértünk. Közben elmeséltem, hogy hogy találkoztam Niall-el és ők is beszámoltak, hogy hogy találkoztak a fiúkkal. Meséltek arról, hogy mennyire megváltozott az életük mióta 'berobbantak a köztudatba' és felkészitettek arra, hogy majd fogok kapni kritikákat és sértő üzeneteket is, hogy lesznek majd rajongók akik a halálomat kivánják és lesznek akik örülnek majd nekem mert Niall boldog velem. De megigérték, hogy majd mindenben a segitségemre lesznek. Végülis annyira jól elbeszélgettünk mintha csak ezer éve ismernénk egymást, de igazából csak 2 órája találkoztunk. A nagy pletyózásban elfogyott az italunk igy rendeltünk még egy kört. Kibeszéltük a fiúkat, a divatot, a trendeket és mindent amit négy csaj témába tud hozni. Nevetgéltünk és jól éreztük magunkat.
- Halljátok csajok? Mit szolnátok ha kedden elmennénk egyet plázázni? - vetette fel az ötletet Perrie.
- Felőlem oké. - mondtam.
- Nekem is megfelel. - mondta Dan.
- Szerintem nekem valami interjúm lenne ... De miattatok lemondom. - mosolygott Ell és jöhetett a csoportos ölelés.
- Ááá. Már fél 9. Ideje visszamenni a fiúkhoz. Nem?  - vágta be Dan. Kifizettük az italainkat és megindultunk vissza. Bementünk az ölzötőbe. Kerestem Niall-t de sehol sem találtam.
- Hé. Niall merre van? - fordultam Liam fele.
- Azt hiszem, hogy Richard-al beszélget. - eléggé fura arckifejezéssel mondta. Éppen megfordulni készültem, hogy megkeressem mikor egy hangos ajtó csapódást hallottam. Azonnal a hang irányába fordultam és láttam, hogy Niall jött be rajta . Eléggé mérgesnek tűnt. 
- Mi a baj kicsim? - kérdeztem tőle ahogy a fejem az övének támasztottam.
- Semmi. - majd bevágott egy hamis mosolyt és ott hagyott. Odamentem Danielle-hez tanácsot kérni de ő azt mondta, hogy ez ilyen szokásos a fiúknál miután Richard-al beszélgetnek. Vállat vontam majd elindultunk a szinpad fele. Első sorban voltunk és végig buliztuk a koncertet. De azért aggasztott Niall viselkedése..

12. rész.: Látogatás.

Köszönöm a 400+ megtekintést. Ezek szerint olvassátok a blogomat.:)

Kicsit állitgattam és mostmár BÁRKI tud kommentelni, még az is aki nincs regisztrálva. 

Szóval ezentúl szeretnék 3+ kommentet látni minden egyes bejegyzés alatt. Szerintem nem annyira eget rengető kérés ez.:)

Egy szó mint száz:
Jó olvasást és várom a kommentjeiteket.:)

xoxo

~bii

- Oké skacok. Kimenni! Hagyjuk magukra a szerelmeseket! - hessegette kifele a társaságot Lou. Persze senki nem ment sehova és csak röhögtünk az egészen.

Közben ránéztem az órára.
- Húú! Már 2 óra van?
- Ezekszerint. - mondta Liam
- Ideje haza mennem! - fordultam Niall fele.
- Majd hazaviszlek. Nyugii! - és nyomott egy puszit a számra.
- Akkor nekem felkéne öltöznöm. - indultam meg felfele a lépcsőn.
- Hé hugica! Esti koncertre nem jössz? - kiáltott utánam Lou mire megfordultam és Niallre néztem.
- De jön! - és ő is elkezdett felfele jönni a lépcsőn. Bementünk a szobájába. Én megrohamoztam a fűrdőt.
- Niall! Hol vannak a ruháim? - orditottam a fürdőből.
- Ott vannak a fotelben. - orditotta vissza.
- Ja. Oké. -  elvettem a ruháimat, felöltöztem, megigazitottam a hajam és mivel a smink cuccok nem voltak ezért nem sminkeltem. - Felőlem indulhatunk is. - mondtam miközben kijöttem a fürdőből.
- Hová sietsz annyira? - lépett oda hozzám Niall.
- Haza kell mennem. Anya vár már. - és nyomtam egy puszit a szájára.
- Hát oké. - mosolygott és felkapott magára egy pólót. Lementünk a nappaliba. Sorra elköszöntem mindenkitől majd kimentünk a kocsihoz és elindultunk haza.
- Mikor lesz a koncert? - érdeklődtem..
- Este 9-től. Miért? - kérdezett ő is bájos mosollyal az arcán.
- Ja. Hát csak érdekelt. - az út többi része eseménytelenül telt. 
Megérkeztünk a házunk elé. Kiszálltunk és Niall már búcsúzkodni kezdett..
- Gyere be! Be akarlak muttani anyukámnak! - ragadtam meg Niall kezét és elkezdtem a bejárat fele ráncigálni.
- De én .. - kezdett bele valamibe.
- Semmi de! .. Vagyis van valami! Anya meg fog kinálni teával, fogadd el mert ha nem kapsz egy rossz pontot. - kuncogtam és már nyitottam is az ajtót.
- Rossz pont? Mivan? - kérdezte Niall. De már késő volt. Bementünk a házba és anyát kerestem. Végül a konyhában meg is találtam.
- Szia anyú! -adtam neki puszit. - Hazajöttem! - de értelmes kijelentés volt ez.
- Látom épp! - mondta majd elkezdte Niallt bámulni. - És ki ez a kedves úriember itt? - nézett rám és huzogatta a szemöldökeit. Hát igen. Tipikus anya.
- Khmm. Anya ő itt a pasim, Niall. - anya úgymaradt.
- Már megint pasi? - kérdezte.
- Igen. De ő nem olyan mint Dave.- mosolyogtam rá Niallre aki csak bólogatott. - Na de én megyek, letusolok, átöltözök és rendbeszedem magam az esti koncertig. - mentem felfele a lépcsőn majd a lépcső közepéről orditottam le anyuéknak: - Niall ismerkedj meg anyuval. Anya ne szedd szét Niallt. - és azzal beviharzottam a szobámba és elkezdtem készülődni.

-Niall-

- Jessy elment engem meg itthagyott az anyukájával. Pfffúú. Oké. 19 éves létemre be vagyok sz*rva az anyjától. Jézus Atya Úr Isten! Na jó. Nyugi Niall. Ez csak Jessy Anyukája. Nem lesz semmi. Elfogadod a teát, bemutatkozól és próbálasz nem debilen viselkedni. Húúúúúúúúú. - gondoltam magamban majd kifújtam a levegőt amit idáig bent tartottam.
- Gyere benneb és ülj le! Sokáig tart mig Jess elkészül! - mondta az anyukája és beinvitált a nappaliba. - Mellesleg Liz Peterson vagyok! - nyujtotta a kezét.
- Niall Horan!  - nyújtottam én is a kezem. - Örvendek.
- Úgyszint! - és elindult a konyha fele. - Teát? - 'mennyire vártam már ezt a kérdést, istenem' gondoltam magamban.
- Kérek. Köszönöm - mondtam kedvesen és már hozta is a teát. Egyet nekem és egyet magának. Leült velem szemben a kis kávézó asztalhoz és elkezdett faggatni.
- Hát akkor mesélj magadról! Ki vagy te? Honna jöttél? Mivel foglalkozól? - komoly volt és határozott.
- Amint mondtam Niall Horan-ek hivnak és énekes vagyok. A One Direction nevű fiúbanda egyik tagja. Jelenleg Londonban élek de az Irórszági Mullingar-ban születtem. - próbáltam értelmesen beszélni.
- Értem. Szóval szuper sztár vagy. - mondta összeráncolva a szemöldökét. - És hány éves vagy? - kortyolta a teáját
- 19. - válaszoltam.
- És mit keresel te az ÉN lányom mellet? Hogy akadt rá egy ilyen szépfiúra mint te? - 'azt hiszem jó úton haladok' gondoltam.
- Csupán egy véletlen műve volt az egész. Mikor sirva szaladt az utcán nekemjött én meg megvigasztaltam. Aztán már mentem maguktól a dolgok - mosolyogtam - És hát most itt tartunk. - vontam vállat és ittam a teámat. - Hüümm. Nagyon finom ez a te. Pont mint anyukámé. - és komolyan olyan volt.
- Örülök, hogy izlik. - és egyre kedvesebb lett a mosolya. Elbeszélgettünk, teázgattunk, meséltem neki a családomról, ő mesélt a Jess apukájáról, hogy elhagyta őket. Mesélt Jess gyerekoráról és egyre többet tudtam meg róla és az anyukájáról is.
Végül megérkezett Jess.

-Jessy-

Elkészültem mindennel. Bepakoltam néhány cuccom egy táskába, mert szerintem ma sem alszom itthon aztán elmentem öltözni. Felvettem egy szűk farmert, egy spagetti pántos nyári felsővel, ami fehér volt, és egy fehér topánkát majd a fekete dzsekimet és leszáguldottom anyáékhoz a nappaliba. Amint láttam jól elvoltak, beszélgettek, nevetgéltek és már vagy a 10. csésze teát itták. 
- Készvagyok! - rontottam be hozzájuk.
- Na végre! Éppen időben! - nézett az órájára Niall - És mint mindig most is gyönörű vagy! - és megcsókolt.
- Khmm.. - mondta anya.
- Ja bocsi. - kuncogtam. - Szóval. Megyünk a fiúk koncertjére és ma is Niallnél alszom. - mondtam anyának és felkaptam a kis táskám.
- Nálam alszol? - kérdezte Niall meglepve.
- Persze, hogy nálad. - pöcköltem meg a mellkasát játékosan.
- De aranyosak vagytok! Még az isten is egymásnak teremtett titeket! - mondta anyu és könnyes lett a szeme.
- Jajj anya. Ne csináld már! - és a nyakába borultam. Miután anyát lenyugtattuk már indultunk is. Éppen mentünk volna már de anya megint megállitott.
- Niall! A lányom és a két szemed! - mondta miközben 1000 vattos mosoly volt az arcán.
- Úgy lesz Mrs.Peterson. - válaszolta az én haspókom.
- Szólits Liz-nek! - mondta anya. Azzal kiviharzottunk a házból, bepattantunk a kocsiba és már mentünk is.

11.rész.: Bővül a család

11. rész.

Éjjel 2-kor irtam szóval kicsit ilyen .. izé lett.xd

Kommenteket!

xoxo

~bii

Aztán mindannyian megindultunk a nappali fele.

Harry és Louis ketten elfoglalták az egész kanapét. Liam leült a fotelba (mert, hogy volt egy a kanapé mellet) , Niall pedig rávetődött a kanapén fekvő két lustaságra.Én ott álltam a TV mellet mikor valaki megérintette a vállam.
- Jessy, beszélhetnénk? - Zayn volt az.
- Persze! - mosolyogtam rá majd leültünk a konyhában egymással szemben. - Mi a baj? - kérdeztem kicsit aggódva.
- Niall. - mondta én meg bevágtam az értetlen fejet - Szóval .. Látszik rajta, hogy totál beléd esett. Rég nem volt barátnője és én már második éve vagyok vele minden egyes nap és ismerem mint a tenyerem, és ő tényleg, őszintén, teljes szivéből szeret téged. Ő nagyon érzékeny srác. Ki tud borulni a legkisebb dolgon is ha a szeretteiről van szó. Mikor két éve megalakult a One Direction és ő szakitott Holly-val nagyon kiborult. Hetekig nem evett és nem csinált semmit csak beült a szobájába és kereste a kiutat ebből az állapotbol. És én nem szeretném soha többé igy látni. Én csak tudni szeretném, hogy te nem játszol-e vele? Hogy biztosan nem fogod összetörni a szivét. - fejezte be monológját és nézett rám komoly arckifejezéssel. Amolyan Zayn-esen.
- Akkor megnyugtatlak, hogy én is szeretem őt. Legalább annyira mint ő engem. És nem játszom vele. Eszem ágában nincs összetörni a szivét, meg csalni meg ehhez hasonló csodás dolgok. - nyugtattam meg Zayn-t.
- Rendben van. Bizom benned. Nem tűnsz olyannak aki csak azért van Niallerrel mert ő Niall Horan a 1D-ből. 
- Nem is azért vagyok vele. Azért mert szeretem és mert egy csodás ember. - és leszálltam a székről. - Gyere menjünk vissza a nappaliba.Vagy van még valami mondani valód? - kérdeztem kedvesen.
- Nincs. - ő is mosolygott és visszamentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk valami filmet nézni. Nem nagyon tudott lekötni ezért elkezdtem babrálni Niall hajával. Először csak csavargattam majd a végére teljesen összeborzoltam. Ő sem hagyta magát. Összekócolta az én hajam. Végül már mindenki kócolta a másik haját. Aztán abbahagytuk és nevetésben törtünk ki mivel borzalmasan néztünk ki. ( Csak képzeljétek el a fiúkat kócosan.xdd ) Valamennyire megigazitottuk a hajunkat mire megszólalt Liam:
- Akkor most csináljunk valami értelmeset. - mosolyodott el - Mivel szerintem Niall-en kivül nagyon senki nem ismeri Jessy-t ezért milenne ha tartana nekünk egy kis bemutatkozást? - kérdezte miközben engem nézett, majd végig a fiúkon akik csak bólogattak. 
- Úgy van! - vágta be Lou.
- Hát oké! - álltam fel a kanapéról és ültem le a srácokkal szemben a földre. - Mit szeretnétek tudni? - kérdeztem.
- Mindent! - vágta rá Lou. Ismét.
- Öö oké. Akkor .. Jessy Peterson vagyok, 17 éves. Londonban élek. Van egy kutyám, Hugo. Anyámmal élek mert a .. - és folytattam volna.
- Oké. Oké. De mi másra vagyunk kiváncsiak. - huzogatta a szemöldökét Harry - Hol találkoztatok? meg ilyensmik. naa.. tudod. 
- Ja .. Hát az eléggé érdekes sztori .. 
- Épp azért mond el. - zsémbel Harry
- Hát röviden : Hazajöttem New York-ból és átmentem a pasimhoz ő viszont éppen a legjobb barátnőmmel lepedő akrobatikázott. Én sirva kiszaladtam a lakásából aztán nekimentem Niall-nek. Kisirtam magam a vállán , ő hazakisért és telefon számot cseréltünk. Másnap elmentünk sétálni. Tegnap meg vacsorázni voltunk aztán a próba miatt félbeszakadt. És kb ennyi. Nem? - fordultam Niall fele aki csak bólogatott.
- Tényleg érdekes. - helyeselt Liam.
- Még valami? Mit szeretnétek még tudni? 
- Szerintem egyelőre ennyi elég nekünk. - vigyorgott Harold
- Szerintem meg ideje 'beavatnunk' a csajszit! - mosolyodott el pimaszul Zayn.
- Beavatni? Az mit je .. - itt belém szorult a szó mert egyszerre rámugrottak mind az öten. Annyira erősen szoritottak, hogy már levegőt sem kaptam. 
- Ezennel hivatalosan is a 1D tagja vagy! Meg volt az első családi ölelésed! - mondta Zayn miután elengedtek.
- Áhá - és még mindig levegő után kapkodtam.
- És most gyarapodott a családod! Lett 4 új bátyád! - mondta Liam és a nyakamba borult.
- Bizony! - mondták a fiúk és sorra megöleltek.
- Annyira aranyosak vagytok! Imádlak titeket! - mondtam két ölelés között.
- És én? - durcizott Niall - amiért nem vagyok a bátyád azért már nem is szeretsz?
- Dehogynem szeretlek! - odaléptem hozzá és megcsókoltam.
- Oké skacok. Kimenni! Hagyjuk magukra a szerelmeseket! - hessegette kifele a társaságot Lou. Persze senki nem ment sehova és csak röhögtünk az egészen.

10. rész: Reggelt!

Eljutottunk a 10. részig.:D

Kommenteljetek!

xoxo

~bii

Másnap reggel egy nagy szobában ébredtem. Nagyon úgy nézett ki mint egy hotel szoba. Francia ágy, hatalmas gardrób, fürdő, konyha, erkély. Csak nézelődtem és azon gondolkodtam, hogy hogyan is kerülhettem ide. Lepattantam az ágyról és ' felfedező útra indultam ' . Megrohamoztam a gardróbot és kerestem egy inget amit magamra vettem, hisz nem járkálhatok egy szál fehérneműben. A gardrób után az irányt a fürdő fele vettem. Megigazitottam a hajam majd elindultam a konyha irányába. Mikor odaértem rájöttem, hogy a  'konyha' nem áll másból mint egy óriási hútőből és egy 6 személyes asztalból.

- Hát oké! - vontam vállat és kinyitottam a hűtő ajtót hátha találok benne valami ehetőt. - Úr isten! - képedtem el. A hűtő tele volt kajával. Komolyan mondom csodálkozom, hogy nem duvadt velem szembe az egész - Ez biztosan a Niall szobája - mondtam magamnak aztán elgondolkodtam. - Ez szoba vagy ház? - közben kivettem valami kaját és leültem az asztalhoz enni. Mintha csak otthon lennék. Ülök és majszolok valamit. Ekkor kicsapódott az ajtó.
- Hát te már fent vagy? - jött oda Niall és ült le mellém.
- Áhá. - mondtam két falat között.
- Látom feltaláltad magad. - kacsintott majd ő is a hűtő fele indult. - amúgy tök jól áll rajtad az ingem. - és megint leült mellém egy sonkás szenyával a kezében (?)
- És a többiek? - kérdeztem
- Szerintem a szobájukban vannak. De lehet, hogy a konyhában. - válaszolt tele szájjal Niall.
- Áhá. De akkor ez most, hogy is van? Egy házban laktok. Mindenkinek van külön szobája, benne konyhával de azért van még egy közös konyha is? - értetlenkedtem.
- Hát odáig oké, hogy közös ház és külön szoba.. Viszon csak nálam van 'konyha'. - és bevágta a büszke fejét.
- Ja értem. - mosolyodtam el majd eszembe jutott valami. Hirtelen ráugrottam hátulról és elkezdtem ölelgetni. - Te kis haspók! - mondtam neki mire letette a szendvicsét, felállt, rámnézett és elkezdett csiklandozni.
- Nee! .. Nemár Niall ! ...  - visitottam és próbáltam megszabadulni csiklandozó kezeitől (értelem.xd) Végül sikerült és elkezdtem az ágy fele szaladni majd rávetettem magam. Niall igy sem hagyott és utánam ugrott. Megint csiklandozni kezdett. Aztán én sem hagytam magam és én is elkezdtem csikizni. Végére már nem birtuk, csak feküdtünk az ágyon és röhögtünk mint a debil gyerekek.Pár perc múlva kicsit csillapodni kezdtünk.
- Annyira szép vagy mikor nevetsz! - mondta Niall.
- Te meg amikor eszel! - mosolyogtam. Erre Niall felült és én is felültem. Egymással szemben ültünk
- Jessy! Szeretnék elmondani neked valamit! - mondta mire beletúrt szőke hajába és elvörösödött egy kicsit.
- Ühm .. oké. - és közelebb mentem hozzá. Mélyen a szemembe nézett majd belekezdett mondandójába:
- Szóval az a helyzet, hogy én totál beléd estem. A legelső alkalommal mikor megláttalak éreztem, hogy kölünleges vagy. Mikor megláttam a barna szemeidet beléd szerettem. Egyszerűen szeretlek. Nem Tudom megmagyarázni. És nem tudok ellene mit tenni. Csak érzem és .. Szeretlek. Szeretlek és Szeretlek. - majd megcsókolt.
- Én is igy érzek. - az ölébe ültem, beletúrtam a hajába és szenvedélyesen megcsókoltam. Most nem zavart minket senki de levegő hiány miatt el kellet válnunk. 
Niall hirtelen lepattant az ágyról, vigyázba állt utána meg letérdelt:
- Ezennek ünnyepélyesen is szeretnélek megkérni, hogy légy a barátnőm. - az elején röhögtem utána már csak bólogattam majd megint neki estem. Ő felált én meg felszöktem és lábaimat öszekulcsoltam a hátánál. Úgy faltuk egymást. Mikor abbahagytuk csak néztük egymást majd 'leszáltam róla'.
- Szerintem ideje lenne lemenni a konyhába a többiekhez. - mondta Niall. 
Megfogtam a kezét és már mentünk is. Mindenki a konyhában volt. Vártak minket. Mikor leértünk Harry csak a szemöldökét húzogatta.
- Harry rángásaid vannak? - kérdeztem kuncogva.
- Mit csináltatok ti az előbb. Eléggé hangos visitásokat hallotunk. Ugy-e fiúk? - és mindenki csak bólogatott.
- Nem csináltunk semmit. És ha igan az akkor sem tartozik rátok! - mondta Niall felhúzott szemöldökökkel.
- Nyugi haspók! - adtam puszit az arcára - Amúgy meg csak jól éreztük magunkat. - néztem Harryre - És mielőtt beindulna a fantáziád: nem csináltunk semmo OLYAT. - mondtam neki komoly arckifejezéssel.
- Oké. Oké. Megértettem. - mondta majd megfogta a tányérját és bevonult a nappaliba.
- Haspók? Milyen becenév ez már? - kérdezte Lou mire Niall csak úgy lecsapta és ő is bement a nappaliba Harry után.
- És ti mit kértek reggelire? - kérdezte Liam mosolyogva.
- Mi már ettünk. - mondta Niall. Aztán mindannyian megindultunk a nappali fele.

9. rész.: Egy, Két, Há és..

Kilencedik rész.:D

Nincs hozzá fűzni valóm.:D

Köszönöm a 3 rendszere oslvasót és a 300 megtekintést.:) 

Kommenteljetek.:D

xoxo

~bii

- Csókolj már meg! - és hát neki sem kellet kétszer mondani. Rácuppant a számra és ott faltuk egymást.  Persze túl szép is lett volna ha most nem zavar be valami.

*Niall szemszöge*

Éppen Jessy-vel a csókunk kellős közepén tartottunk, erre megszólalt a telefonom. Miután előkotortam a zakóm zsebéből láttam, hogy Harry az.

- Mit akar ez tőlem ilyenkor? - motyogtam magam elé majd felvettem. - Igen?

- Hol a francban vagy Niall? - kérdezte feldühödve.

- Hogy-hogy hol vagyok? - ' mi baja van ennek? ' gondoltam.

- Fél órája itt várunk és te sehol sem vagy! - orditott

- Miért vártok? Mivan? - még mindig nem értettem miről beszél.

- Próba van kisfiú! Elfelejtetted? Holnap esti koncertre próbálunk, vagyis próbálnánk ha te itt lennél. Told ide a segged! MOST! 

- B*szuss! Tényleg! Elfelejtettem! Szólj a többieknek, hogy 15 perc és ott vagyok! - végre leestt miről beszél. Azzal letettem a telefont, megragadtam Jessy kezét és leráncigáltam a kocsihoz.

*Jessy szemszöge*

Niall eléggé fura telefonbeszélgetést folytatott. Hirtelen letette, megragadta a kezem és elkezdett a kocsi fele szaladni velem .

- Héé! Hova megyünk? Mi történt? - és csak futottam. (Már amennyire egy kilenc centis magassarkúban lehet.) Tehát elengedtem Niall kezét, lehúztam a magassarkúmat, felkaptam és szaladtam Niall után. 

Tök jól nézhettünk ki:  Egy 6 csillagos étterem V.I.P. részlegéből szalad lefele Niall Horan a hires énekes, utána meg egy idáig ismeretlen csaj mezitláb. Háhh. Tipikus Jessy Peterson. Na mindegy. 

Elértünk a kocsiig. Niall gyorsan bepattan, én is utána. Beinditotta a kocsit  majd rálépett a gázra.

- Mostmár igazán elmondhatnád, hogy mi történt! - próbáltam megint kapcsolatba lépni vele.

- A fiúk fél órája várnak rám , aztán Harry most hivott fel, hogy ideje lenne odatolni a képem .. Nekem totál kiment a fejemből a ma esti próba. Áhh istenem. - mondta miközben ment mint az őrültek.

- És velem milesz? Nem kéne kitenned? Vagy mehetek én is próbára? 

- Persze, hogy jössz. Nem hagylak itt. - rámnézett és mosolygott.

Megérkeztünk. Bár Niall azt mondta a telefonban, hogy 15 perc de szerintem ez még 10 sem volt. 

A magassarkúm még mindig a kezemben tartottam, fel sem húztam csak úgy kipattantam a kocsiból. Utána rájöttem, hogy jobb lesz ha felhúzom. Mután ez is megvolt észrevettem, hogy a O2 Aréna előtt állunk. Niall összekulcsolta az ujjainkat majd elindultunk befele .. Valahol a backstage-ben lehetünk. Felmentünk egy kis lépcsőn és megláttam az egész One Directiont. Niall köszönt mindenkinek mire megszólalt Paul.

- Hé Niall? Ő meg kicsoda? - bökött rám fejével.

- Ő itt a .. - rámnézett.Tudtam mit akar mondani ezért csak bólintottam. - Tehát ő itt a barátnőm. Jessy Peterson. - kicsit lesokkoltak a többiek.

- És nem is szóltál öcskös? - veregette vállba Zayn Niallt.

- Gratula tubicáim! - mondta Lou mire Liam is gratulált...

- Most már értem miért felejtetted el a próbát! - mondta Harry  majd odajött hozzám. - Szia! Harry Styles vagyok. - nyujtotta felém a kezét Harry miközben a szemöldökét huzogatta és bevetette a csajozós mosolyát.

- Kár fárasztanod magad. Tudom kik vagytok! - kuncogtam - Zayn, Louis, Liam, Harry, Niall, Josh, Jon, Andy, Dan, Paul. - mutattam végig a bandán.

- Áhá! Szóval te is egy olyan kis őrült rajongó vagy! - szólalt meg megint Paul.

- Hát csak voltam!  De azthiszem, hogy újra Directioner leszek. De kikérem magamnak! Nem vagyok őrült! - mosolyogtam el a végét

- Birom én ezt a csajt! - súgta oda Josh Niallnek. 

- Na fiúk! Ideje elkezdeni a próbát! - csapta össze Paul a kezét, megtörve a csendet.

- Csak ülj le és élvezd a show-t. Nem mindenkinek van ilyenben része! - mondta Niall pimaszul és egy puszit nyomott a számra. Levetette a zakóját, ledobta a földre majd Harry elkezdte a próbát ' Egy, Két, Há és..' mondta mire elindult a zene. A fiúk énekelni kezdtek, én is igy tettem.. Fura volt, hogy ennyi idő után is tisztán emlékszem a szövegre. 

Végigbuliztam az egész próbát, úgy két órát tarthatott az egész. Mikor vége volt mindenki hulla fáradtan dölt le valahova. Egyszer csak Lou felpattan:

- MENJÜNK HAZA! ALUDNI AKAROK! - és hisztizett mint egy kisbaba. Mindenki helyeselte. Összeszedték a cuccaikat majd mindenki elindult le a szinpadról.

- Héjj! És velem mi lesz? - kérdeztem értetlenül.

- Nálunk alszol. - mondta Niall és megfogta a kezem majd elindultunk kifele. 

Josh, Jon, Andy és Dan a saját kocsijukkal mentek haza minket meg Paul vitt. Mig utaztunk egy SMS-t irtam anyának, hogy csak holnap megyek haza aztán csak vártam, hogy megérkezzünk mert én is eléggé fáradt voltam. 

Niall átkarolt én meg a mellkasára döltem. Liam, Zayn, Louis és Harry egymásra borulva kókadoztak.. aztán elnyomott az álom..

8.rész.: Vacsora extrákkal.

Nyolcadik rész.:)

Szerintem ez lett az eddigi legjobb.:D

Nekem legalábbis kedvencem.:D

Kommenteket várom.:)

xoxo

~bii

Este a London Eye.

Felkaptam a kis szürkés táskámat és a magassarkúmat és leszaladtam a lépcsőn.

Felkaptam magamra a kis farmer dzsekimet, felhúztam a magassarkúmat, megigazitottam a hajam és kinyitottam az ajtót.
- Szia! - mondta Niall. - Megint csodaszép vagy. - mosolygott.
- Köszi. - elvörösödtem - Te is rendesen kicsipted magad. - majd megigazitottam a nyakkendőjét.
- Hát igen. - és azzal előkapott egy kendőt a háta mögül.
- Az miért kell? - néztem rá értetlenül.
- Van számodra egy meglepetésem. - majd bekötötte a szemem és elkezdett a kocsija felé vezetni.
- De héé. Én igy nem látok semmit - hisztiztem.
- Éppen az a lényeg .... De most vigyázz. - azzal beültetett a kocsiba, beszált mellém és már indultunk is. Egész úton faggatam, hogy mi a meglepetés de érthető módon nem árulta el. Mikor megérkeztünk kisegitett a kocsiból, beszálltunk egy liftbe és megint vezetett valamerre.
- Na mostmár le vehetem a kendőt? - megint hisztiztem.
- Most igen. - azzal lekaptam a szememről a kendőt és a szám tátva maradt. Egy két személyes, kerek asztal ált előttem amin fehér szatén teritő volt, közepén két vörös gyertya és rózsa szirmok. Az asztal a St. Johns étterem tetőtéri V.I.P. részlegében volt és inne kilátás nyilt egész Londonra. Egyszerűen csodálatos volt.
- Niall .. ez .. ez .. egyszerűen csodálastos. - makogtam.
- Tehát tetszik? - megkönnyebülés ült ki az arcára.
- Persze, hogy tetszik. - néztem őt könnybelábadt szemekkel. - És ezt mind miattam csináltad?
- Igen, miattad. Hisz mondtam tegnap este. - és mosolygott, én meg elvesztem tengerkék szemeiben - De most miért sirsz? - fésülte ki hajszálaimat az arcomból.
- Mert ez nagyon szép .. és még senki nem tett ilyet MIATTAM. - hangsúlyoztam az utolsó szót - És köszönöm. - a nyakába borultam és elengedtem két örömkönnyet majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Érted bármit. - kacsintott egyet majd kihúzta nekem a széket és leültünk mind ketten az asztalhoz. A pincér odajött és felvette a rendelést. Ettünk és röhögtünk. Végigbeszéltünk  785875 témát is mire befejeztük a vacsorát. Már azt hittem, hogy mára ennyi volt a meglepetésekből mire csak annyit láttam, hogy Niall int egyet és odajön egy srác öltönyben és a kezében hoz valamit. Furcsállóan néztem Niall-re de ő csak mosolygott. Odajött hozzám a srác és kinyitotta a kis dobozt. És .. megint úgy maradtam. Komolyan mondom Niall ki fog késziteni. A kis dobozban egy karkötő volt. Egy 'J' betű lógott rajta és kis kövekkel volt kirakva. Nemis tudom, talán arany volt és benne gyémánt kövek? Tudja az ég de piszok sokat érhetett.
- Niall én ezt nem fogadhatok el ! - szabadkoztam
- Dehogynem! Neked vettem! - és azzal fel tette a kezemre. - Tetszik?
- Igen nagyon .. de .. 
- Semmi de! Ez a tied és ajándékba kaptad. - mosolygott én meg megint meghaltam tőle.
- Annyira aranyos vagy Niall ! Ezt igazán nem kellet volna. - belevörösödtem és megint megöleltem - Köszönöm!
- Igazán nincs mit! - és ő is megölelt. Megint intett egyet.
- Niall ! Csak azt ne mond , hogy tartogatsz még valamit ! - mondtam neki kb ' o.o ' ilyen arckifejezéssel.
- Nem. Ez csak pezsgő. - a kezembe nyomta a pezsgős poharat majd odasétált az erkély széléhez és odahivott engem is. 
- És mire iszunk? - kérdeztem huncutul.
- Arra, hogy találkoztunk ! - és koccintottunk majd elkezdtük inni a peszgőnket. Közben meg néztük a várost
- Olyan szép este London! 
- Tudom. - mondta. 
Mélyen egymás szemébe néztünk. Közeledni kezdett felém, elkapta a derekam és közelebb húzott magához. Még mindig csak néztük egymást.
- Csókolj már meg! - és hát neki sem kellet kétszer mondani. Rácuppant a számra és ott faltuk egymást.  Persze túl szép is lett volna ha most nem zavar be valami.

7.rész.: Készülődés

Hetedik rész. 
Unalmas lett.:D
Kommenteket azért még várom.:)
xoxo
~bii

Reggel van. Azthiszem szombat. Drága kutyuskám ébresztett, rám szökött és addig nyalogatta az arcomat mig fel nem keltem. Okos egy kutya mondhatom. Na mindegy. Kikeltem az ágyból, leszedtem magamról Hugo-t és lementem a lépcsőn.

- Jó Reggelt! - orditottam ahogy befordultam a konyhába de úgy látszik hiába, anya nem volt ott. Csak egy cetlit találtam a hűtőre biggyesztve: ' Ma hamarabb be kellett mennem.Sajnálom kicsim. A piritósod az asztalon van. Majd jövök. Puszi anya. xx ' - Hát oké. - vontam vállat majd nekiálltam reggelizni.  Reggeli után beültem a TV elé és valahol bealudtam mert arra keltem, hogy csörög a telefonom.

- Igen? - szóltam bele álmos hangon.

- Hupsz! Felébresztettelek? - kérdezte.

- Hát .. igen - ásitottam egy nagyot. - De te most ki vagy? - próbáltam felébredni két mondat között.

- Johnny Depp ... Háháh ... Nem. Niall vagyok. 

- Ja. Jólvan. Bocs csak még alszom.- és megint ásitottam.

- Bocsi. Csak 4 van és azt hittem, hogy már felkeltél.

- WTF? 4 óra van? - ugrottam le a kanapéról.

- Igen - mondta meglepődve. 

- Atyaúristen ... Nem leszek kész ... Ne fogok tudni elkészülni ... Még el sem döntöttem miben megyek .... ÚRISTEN!  -szaladtam körbe a házban miközben szegény Niallnek orditottam a telefonba.

- Nyugi van már! Van még 2 és fél órád. Addigra csak elkészülsz. - mondta nyugisan.

- Höh. Te lehet, hogy elkészülsz de nekem kell legalább 3 óra elkészülni! - hisztiztem

- Hát mondanám, hogy menjünk majd fél 8-ra de már asztalt foglaltam és ez még is csak a St. Johns. Szóval nem tehetem. 

- Oké akkor összeszedem magam valahogy. - lihegtem miközben levetődtem a kanapéra - De én nem szoktam ilyen helyekre járni. Miben menjek? Farmer? Estélyi? Koktél ruha?- ezt valahogy ciki volt megkérdezni de hát most ez van.

- Valami kis koktél ruha megfelel. 

- Oké. Akkor megyek előszedem a ruháimat és a magassarkújaimat és megpróbálok választani. - rohantam fel a gardróbom fele.

- Majd akkor fél 7-re utánad megyek. Szia. - azzal letette. 

Én beduvadtam (?) a szobámba és előkerestem a koktél ruháimat.Volt vagy 10 darab de sosem tudtam választani. Mindig anya segitett. Most azthiszem egyedül kell döntenem , hisz már 17 is elmúltam és anya sincs itthon.

- Na oké. Akkor legyen mondjuk .... a ... fehér? - néztem a kutyusomra.Megint tőle várom a segitséget. Múltkor is ő segitett, hátha most is tud. Erre vakkantott egyet. - Akkor ezt igennek veszem. - majd elindultam a magassarkúim fele. - És most te szőrgombóc? Fehér? Vagy a szürke csillámos? - (megint a kutyával beszélgetek. Jézus. Normális az ilyen?) ..  De most nem csinált semmit. - Istenem! Akkor én választok ..... Akkor felveszem a szürkét és kész. - az órára néztem. - 5 óra. 1 és fél alatt mostmár csak elkészülök. - beszéltem megint egyedül. Felvettem a fehér koktél ruhámat. Bementem a fürdőbe és elkezdtem begöndöriteni a hajam. Miután kész voltam belekezdtem a sminkelésbe: szürkés szemhély púder, szempillaspirál, nem túl viritó szájfény és egy kis csillám. Ezzel is megvoltam 1 óra alatt. Maradt még fél óra.

- Hivjuk fel anyut. - motyogtam és kerestem a telefonom. - Szia anya!

- Szi a kicsim! Mitcsinálsz?

- Éppen elkészültem és gondoltam felhivlak, hogy szóljak végülis megyünk Niall-el vacsorázni és ötletem sincs mikor érek haza. 

- Oké. Csak vigyázz magadra. És majd kérek beszámolót is. De most le kell tennem mert tudod hiv a munka. Szia. - és mire köszönni akartam neki arra letette.

Amúgy anya mindig is ilyen volt. Sosem tiltott meg semmit. Kiskoromban sem és most sem. Szerintem nincs okom panaszra. De éppen ezért szeretem. Olyan mintha barátnők lennénk. Gondolkodásomban a csengő zavart meg. Felkaptam a kis szürkés táskámat és a magassarkúmat és leszaladtam a lépcsőn.

6. rész.: Derült égből villámcsapás.

Itt a hatodik rész.
Bocs, hogy tegnap kimaradt. Majd bepótolom.
xoxo
~bii

Rámosolyogtam ő meg rám. Ekkor  lassan elkezdett közeliteni felém. Ajkaink majdnem összeértek mire egy erős kéz ragadt meg hátulról elrontva idilli pillanatunkat..

- Te meg mi a sz*rt keresel itt? - néztem a kéz tulajdonosára kikerekedett szemeimmel.
- Mit akarsz te a csajomtól? Mi? Azt hiszed megkaphatod őt? Azt hiszed elveheted tőlem? - lökdöste Niallt - Meg akartad csókolni? - erre behúzott Niallnek egy jó nagyot. 
Ezt nem hagyhattam annyiban. Odamentem Dave-hez és egy jó nagy pofont adtan neki.
-Ezt mégis, hogy képzelted? Lefekszel a legjobb barátnőmmel és még neked áll följebb? Idejössz és csak úgy megütöd Niallt? Eszednél vagy te? - láttam, hogy meglepődött, hogy ennyire kiakadtam. Hagytam egy kis hatás szünetet. Majd belekezdtem kicsit higgadtabban és komolyabban - Most meg szépen megfogod magad, felülsz a kis motrodra és elhúzol innen a búsba! Nem akarlak mégegyszer látni! Se téged se a kis r*bancodat! - ezután karbatettem a kezem és megvártam mig elmegy a motorjával jó messzire. Ekkor Niall fele fordultam:
- Jól vagy? -segitettem fel  a földről.
-Hát fogjuk rá...  - mondta miközbe a fejét hátra tartva az orrát fogta. - azt hiszem eltörött az orrom.
- Úr isten! Hadd nézzem. - vettem el a kezét az orrától. Majd kis vizsgálgatás után,örömmel kijelentettem: - Nem törött el! - és mosolyogtam mint a tejbetök.
- Biztos? - és ő is csak mosolygott de még mindig vérzett az orra.
- Igen, biztos! De tessék, ezt tedd az orrodhoz mig el nem áll. – nyomtam a kezébe egy papirzsebkendőt. Ő elvette és az orra előtt tartotta. – És az eső is elállt.
- Hé, tényleg. –mondta már valamivel jobb kedvre derülve.
– De szerintem menjünk vissza a kocsidhoz. Addigra biztosra eláll a vérzés.
- Oké.  De te honna értesz az ilyen dolgokhoz? – kérdezte felhúzott szemöldökökkel.
- Tudod a nagynénim a Londoni korházban főnővér és szükségesnek érezte megtanitani nekem az alapokat. És úgy látszik igaza volt, mert most nagyon jól jött. – mosolyogtam.
- Majd jövök neki eggyel. – kacsintott rám mire én elnevettem magam.
- Oké majd szólók neki, hogy az adósa vagy. – nevettem tovább. Egészen a kocsiig nevettünk és észre sem vettük, hogy közben Niall orrvérzése elállt. – Szerintem már elteheted azt a papirzsepit mert már elállt. – mondtam neki miközben a kocsi ajtaját nyitottam ki. Ő megfogta a zsepit , eldobta majd beszállt mellém a kocsiba. Lassan elindultunk hazafele.
- Hallod Jessy, én nagyon sajnálom azt az egészet, nem tudom mi ütött belém, én csak ... egyszerűen nem tudom. Sajnálom. – nézett rám megbánással a szemében.
- Semmi baj. Nem történt semmi. De inkább én kérek bocsánatot Dave miatt. Egy igazi kis s*ggfej. Nem tudom mit avatkozik mindig bele a dolgaimba. – kezdtem bedühödni. Megint.
- Nyugi Jessy! Nem lett semmi bajom. Ezt az orrvérzést is túlélem. – mosolygott miközben az utat bámulta.
Nagyon elszaladt az idő. Már 9 óra volt és kezdett sötétedni. Az utca lámpák sorra felkapcsoltak mi meg lassan elértünk a házunking. Mikor leparkolt a házunk elé gyorsan kipattant a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Tudjátok mint a Hollywood-i csöpögős filmekben.
-Köszi. – és ő válasz képpen dobott egy nagy mosolyt. Kint álltunk az ajtó előtt. – Tényleg sajnálom ami ma történt. Nem igy terveztem az egészet.
- Hidd el én sem. De azért valld be ez a kis futás nem ártott. – röhögött bele a végébe. Én is vele röhögtem. Együtt röhögtünk. Megöleltem, nyomtam egy puszit az arcára majd a fülébe súgtam:
- Neharagudj. Kárpótlásúl holnap meghivlak egy hot-dog-ra. – kuncogni kezdtem és nyitni szerettem volna az ajtót mire megforditott és azt mondta:
- Inkább meghivlak én, de akkor a ST. Johns-ba megyünk. – kacsintott.
- A St. Johns? – meglepődtem. Hisz az a város egyik legdrágább étterme.
- Igen. Miért?
- De hisz az az egyik legdrágább étterem a városban és .. – folytattam volna de befogta a szám.
- Az már legyen az én gondom. – nyomott egy puszit az arcomra és elindult a kocsija fele – holnap fél 7re utánad jövök. Azzal beszált a kocsiba és elment. Én bementem az ajtón, levágódtam a kanapéra majd anyának elmeséltem mindent ami a mai nap történt. Ő persze kiborult, de hát az anyák mindig kiborulnak mindenen. Miután lenyugodott mindketten elmentünk aludni.

5. rész.: Futás!

Itt a negyedik rész.

Megint csak egy ilyen kis rövid sz*rt hoztam nektek. De meleg van ennyi telt tőlem.

Kommenteljetek is néha.

xoxo 

~bii

- Az legyen meglepetés. De annyit elárulok, hogy a kedvenc helyemre megyünk. 

Bólintottam egyet és csak néztem ki az ablakon. Vártam, hogy odaérjünk...
 Egyszer csak megálltunk.
- Megérkeztünk. - mondta Niall.
Körülnéztem miután kiszálltam a kocsiból: a Temze partján voltunk. Egy kis pad állt a folyó szélén. 
- Gyere már! - ragadta meg Niall a kezem majd a pad felé húzott.
- Jólvan már na! - mosolyodtam el és mentem utána. Leültünk a padra.
- Na szóval itt lennénk. Ez az én kis helyem, ahová kijárok gondolkodni. Itt senki sem tud megzavarni. Ahogy látod most is csak mi vagyunk itt. - mesélte - Na de miattad jöttünk most ide. Tehát mi a baj? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Hát .. ma járt nálam Sabine. Tudod a volt legjobb barátnőm akit rajtakaptam a pasimmal. - itt nagy levegőt vettem és megint belekezdtem - Jött bocsánatot kérni.Mintha evvel elintézne mindent. Én meg szembecsuktam vele az ajtót. Még mindig hihetetlenül fáj, hogy igy átvert. Pont tőle nem vártam volna , hogy ezt tegye velem, hisz már 1 éve legjobb barátnők voltunk és mégis ő volt az aki ilyen csúnyán elbánt velem. - éreztem mindjárt elsirom magam de inkább visszatartottam - De már nem is érdekelnek. Dave egy s*ggfej és Sabine sem különb azoktol a lányoktól akik az utcasarkon állnak nap mint nap. - pattantam fel a padról.
- Igenis érdekelnek téged csak nem akarod maganak bevallani. Hiányzik Sabine és még szereted Dave-t is. Hiába tagadod. Látszik rajtad. - ölelt át Niall.
- Igazad van. Tényleg érdekelnek még. De majd túl leszek ezen az egészen és élem tovább az életem.Nélkülük. - ekkor elkezdett zuhogni az eső.
- Csodás! - vágtam fancsali képet.
- Most itt fogunk állni az esőben vagy inkább bemegyünk abba a kávéházba? - mutatott Niall egy kávéházra kicsivel odébb aminek 'Blue Bird' volt a neve.
- Szerintem inkább menjünk be. - mondtam mire elkaptam Niall kezét és már szaladtunk is a kávéház fele. Mikor odaértünk csak nevetni tudtunk, hogy mennyire eléztunk.
- Szerintem ez egy hamar nem áll el. - nézett ki az ablakon Niall.
- Hát majd mikor eláll akkor megmondom. - ' na ez is értelmes volt Jessy ' gondoltam.
 Ott ültünk úgy 10 perce, iszogattuk a forró csokinkat mire egyszer csak egy sikitásra lettünk figyelmesek:
- NIALL HORAN! -hallottam a háttérből egy lány hangját amit ezer másik sikitás követett.
- Istenem! - mondtam ledöbbenve. Ekkor Niall megragadta a csuklómat, felhúzott az asztaltól és kiráncigált a kávézóból.
- Futás! - orditotta Niall mire szaladtunk amerre láttunk. Persze az őrült lánycsapat jött utánunk. Úgy 3 saroknyit szaladtunk mire leráztuk a lányokat.
- Pont ez hiányzott a mai napomból. - dünnyögte Niall.
- Nézd a jó oldalát. Legalább nem kell konditerembe járnod. Ennyi futás mellet.. - kuncogtam.
- Hát végülis igazad van. - mondta Niall és ő is elnevette magát.
- Amúgy szerintem leráztuk őket - néztem körül még mindig levegő után kapkodva.
- Remélem is. Nincs kedvem megint futni. - nézett rám megint azokkal a kék szemeivel. Rámosolyogtam ő meg rám. Ekkor  lassan elkezdett közeliteni felém. Ajkaink majdnem összeértek mire egy erős kéz ragadt meg hátulról elrontva idilli pillanatunkat..

4. rész.: Pörgök.

Itt a negyedik rész.

Pörgős lett mert irtó jó kedvem van.:D

Tessék olvasni és kommentelni.

xoxo

~bii

Leültem az ágy szélére és megsimogadtam őt ' Te vagy az egyetlen barátom ' mondtam neki majd felkaptam és megöleltem. 

Ahogy magamhoz öleltem Hugot egy könnycsepp megint legördűlt az arcomon. ' Nem ' - mondtam magamnak és gyorsan letöröltem azt. 
Hugot letettem a földre és a telefonom után nyúltam.  ' Hová tettem azt a cetlit? ' - keresgéltem mindenhol. Végül rájöttem, hogy a farmerom zsebében lesz. És igazam lett. Gyorsan bepötyögtem a számot és vártam, hogy Niall felvegye.
- Igen? - hallatszott a hangja a vonal másik végéről.
- Szia Niall, Jessy Peterson vagyok. Tudod aki neked ment a parkban. - kuncogtam.
- Jajj, szia Jessy! Miujság veled? - hallotam a hangján, hogy elmosojodik.
- Semmi különös. Vagyis .. van valami. Épp ezért hivtalak. És mivel nagyon nincs más akivel megbeszélhetném ezért gondoltam megint neked öntöm ki a szivem. - magyaráztam neki.
- Oké. Nyugodtan. Elmondod telefonon vagy inkább találkozzunk valahol? 
- Jó ötlet. 
- Na akkor úgy kb. negyed óra és ott vagyok a házatok előtt. - hallotam ahogy elveszi a kocsikulcsait. - Elmentem fiúk. - mondta majd becsapta az ajtót. - Na akkor majd találkozunk. Negyed óra múlva legyél kész. Szia- majd el sem tudtam tőle köszönni és kinyomta.
- Hát oké. - mondtam ahogy ránéztem Hugo-ra. - Találkám lesz kiscsillag! - kaptam fel őt a földröl, pördültem vele egyet és megindultam a gardrób fele. - Na mit vegyek fel? - kérdeztem szegénytől mintha tudna rá válaszolni. (xdd) 
Egy darabig csak álltam a gardrób előtt majd elkaptam a laptopomat és bementem YouTube-ra. Rákerestem Jennifer Lopez új számára (nekem legalábbis új) a ' Follow The Leader' -re és elinditotta. Pörgős kis nyári szám volt. És ahhoz képest milyen pocsékul voltam, meghozta a kedvem. Elkezdtem táncolni mire Hugo megugatott. Rámosolyogtam és elindultam vissza a gardróbhoz. Hirtelen ötletem támadt. Előkaptam egy fekete filteres csőtoppot és egy hozzá illő shortot. A hajam felkötöttem mert meleg volt. Bevágodtam (?) a fürdőbe és raktam magamra egy kis szempilla spirált közben még mindig táncoltam és énekeltem. Mire vége lett a számnak már kész is voltam. Erre kopogtatást hallotam. ' Biztosan Niall az.' - gondoltam mire lecsaptam a laptopomat, lefutottam a lépcsőn, beleugrottam a fekete topánkámba és kinyitottam az ajtót. Megint igazam volt, Niall állt odakint.
- Húúúú - futtatta végig szemeit rajtam.
- Neked is szia. - röhögtem.
- Ja, igen. Szia. Bocs, csak olyan jól nézel ki. - vörösödött el.
- Köszi. - éreztem, hogy én is elvörösödöm.
- Mehetünk? - kérdezte megtörvén a ránk telepedett csendet.
- Persze. - indultam kifele mire megfordultam - Hupsz! - szaladtam vissza az emeletre mert a telefonom ott felejtettem. Beléptem a szobámba. A telefonom ott volt a laptop mellett. Gyorsan elkaptam és mielőtt kiléptem volna a szobám ajtaján megnéztem magam a tükörben. ' Tökéletes' - nyugtáztam majd ismét leszaladtam a lépcsőn. Mikor leértem láttam, hogy Niall éppen Hugo-val játszik. 
- De aranyos kutyád van. - nézett fel rám azokkal a szép szemeivel.
- Tudom én is imádom. - simogattam meg az én kis cukorfalatomat.
- És, hogy hivják? - egyenesedett fel, mivel idáig guggolva játszott Hugoval.
- Hugo. - néztem a tengerkék szemeibe.
- Szép neve van. Na de mostmár mehetünk?
- Mostmár igen.
- Elvettél mindent? - kérdezte miközben rám meresztete szemeit.
- Igen, igen.- lökdöstem kifele az ajtón. ' Legyél jó kiskutya' - kacsintottam Hugo fele majd bezártam a bejárati ajtót.

Elindultunk Niall kocsija fele. Beszálltunk. Niall beinditotta a kocsit majd elindultunk.
- És merre megyünk? - kérdeztem.
- Az legyen meglepetés. De annyit elárulok, hogy a kedvenc helyemre megyünk. 

3. rész.: Váratlan vendég

Itt a harmadik rész.

Kicsit rövid lett a többihez képest de most ennyi jött ki belőlem.xd

Komizzatok.

xoxo

~bii

Reggel arra keltem, hogy a szomszéd a kutyáját szidja mert szétrágta a papucsát. (?) 
Kinyitottam a szemem és ránéztem az órára. Reggel 9 van. 'Csodás, akkor anyu még itthon van' gondoltam. Kikeltem az ágyból, megkerestem a házi papucsomat majd bemásztam a fürdőbe. Mikor belenéztem a tükörbe kicsit megijedtem. Szemeim vérvörösek voltak, talán volt benne egy kis lila is. Nemtudom. Lényeg, hogy iszonyatosan néztem ki. ' Biztosan bealudtam sirás közben' gondoltam magamban miközben megmosakodtam és fogatmostam. Lementem a lépcsőn, a konyha fele indultam.
- Jó reggelt anya! - öleltem meg és adtam neki puszit.
- Neked is! - mondtam majd ő is megpuszilt. Éppen a reggelit csinálta tehát még nem láthatta a szemeimet. - Amúgy tegnap mi volt veled? Olyan furcsa voltál. Van valami baj? - kérdezte mire megfordult és letette elém a piritóst. Ekkor meglátta a vérvörösre sirt szemeimet. - Jessy! Veled mi történt? - döbbent le anya. (Hát öszintén szólvan nem is csodálom.)
- Dave.. - mondtam elkenődve.
- Mi történt veletek?
- Rajtakaptam ahogy éppen Sabinevel ... - ekkor elcsuklott a hangom és megint sirni kezdtem. Anya odajött megölelt és ugyanúgy ahogy tegnap este Niall, ő is vigasztal. Majd nem birta tovább hallgatni ahogy sirok és közbevágott:
- Jessy! Figyelj ide - emeltem fel a fejem - ez a Dave pasas nem érdemel meg téged. Főleg, hogy igy bánt veled. Ő nem sir utánad hát te se sirj utána. - mondta nagy komolyan anyu.
- De anya én szeretem Őt. -sirtam még mindig.
- Tudom kicsim de hidd el nem éri meg miatta tönkre tenni magad. - törölte le a könnyeimet.
- De Sabine miért tette ezt velem? Hisz tudta, hogy szeretem! - szipogtam.
- Azért mert ő csak kihasznált téged és nem is szeretett igazán! 
- Akkor sem értem mi értelme volt az egésznek! - ekkora már a sirást abbahagytam és inkább csak dühöngtem amiért átvert az a két ember akitől a legkevésbé vártam volna. Elhatároztam, hogy többé egy fiú sem csalhat könnyeket a szemembe. Nagy elgondolkodásomba anya zavart bele:
- Kicsim nekem mennem kell ! Mindjárt elkésem a munkából! - szedte össze az iratait az asztalról. - Vigyázz magadra! Reggelizz! Ne sirj! És hasonlók. Tudod te. - ezeket a dolgokat egy hosszú 'okéé'-van nyugtáztam majd becsuktam utána az ajtót. Visszamentem a konyhába, megettem a piritósomat majd ledöltem a kanapéra tévézni. Úgy fél óra múlva rászántam magam, hogy felmenjek a szobámba és felöltözzem. Felvettem az egyik fekete shortomat, hozzá egy fehér pólót majd felkötöttem a hajam. Mikor készvoltam visszamentem a nappaliba. Éppen Hugo-val játszottam mikor megszólalt a csengő.
- Nyitom már! - orditottam a nappaliból, miközben lehámoztam magamról Hugot majd az ölembe kaptam és szaladtam vele az ajtó felé. Vihogva nyitottam ki az ajtót de a mosoly egyben lefagyott az arcomról ahogy megláttam ki áll odakint.
- Te meg mi a sz*rt keresel itt? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Figyelj Jess én nem akartalak m.. - folytatta volna de a szavába vágtam
- Mit nem akartál? Ott voltam Sabine, láttam, hogy mit csináltok. Undoritó vagy. Te is és Dave is. -  szembecsuktam vele az ajtót és felszaladtam a szobámba.Hugo jött utánam. Leültem az ágy szélére és megsimogadtam őt ' Te vagy az egyetlen barátom ' mondtam neki majd felkaptam és megöleltem. 

2. rész.: Segítő kéz.

Itt a második rész.

Ha olvassátok akkor kommenteljetek légyszii.

Remélem tetszik.

xoxo

~bii

Ekkor nekiszaladtam valakinek....

A földre estem, még mindig potyogtak a könnyeim.
- Hé csajszi, vigyázz mert ha így száguldozol a végén még valakinek baja esik! - mondta egy kedves férfi hang, majd egy kéz nyúlt felém - Na gyere! - könnyes szemekkel felnéztem rá, megfogtam a kezét, ő felhúzott. Megigazítottam a pólómat, összeszedtem magam majd normális hangon megpróbáltam beszélni.
- Bocsi, figyelmetlen voltam - mondtam és nyugtáztam magaban, hogy nem hallatszik a hangomon, hogy sirtam (sirok).
- Hé, minden rendben? - fogta meg gyengéden az állam és emelte fel. Tudtam, hogy nem voltam eléggé meggyőző, ezért csak hagytam, hogy könnyeim megint végifollyanak arcomon.
- Semmi nincs rendben! - fakadtam ki. Ráborultam a mellkasára és abban a pillanatban nem érdekelt, hogy ki ő csak ki akartam sirni magam és hát ő pont kéznél volt. Éreztem, hogy meglepődött de kis idő mulva megölelt, magához szoritott és csak hajtogatta, hogy nyugodjak meg.
- Na gyere üljünk le és szépen mond el, hogy mi a baj.- leültünk a melletünk lévő padra. 
- A pasim és a legjobb barátnőm. Épp most kaptam rajta őket. - és még jobban elkezdtem zokogni de ekkor már a tenyerembe furtam az arcomat. 
Ezután ránéztem és láttam ahogy beletúr szőke hajába majd sóhajt egy nagyot. Közelebb húzott magához és nem mondott semmit csak hagyta, hogy sirjak a vállán.

Miután jól kipityeregtem magam és már kezdtem megnyugodni ráeszméltem, hogy teljesen besötétedett.
- Bocsi de nekem mennem kell, anya már biztosan aggódik értem. - pattantam fel a padról - Köszi mindent - majd indultam volna de ekkor megragadta a csuklómat. Furcsállóan néztem rá.
- Nem hagyom, hogy ilyen állapotban egyedül sétálj a sötét utcán. Majd hazakisértlek. Hol laksz? - mosolygott.
- ööööö .. oké .. hát .. pár saroknyira innen - dadogtam.
- Na akkor induljunk. - ragadta meg a kezem és elindultunk hazafele.
Útközben beszélgettünk minden féléről.

Elértünk a házunkhoz.
- Köszi, hogy meghalgattál, rendes vagy.- mosolyogtam rá.
- Á semmiség. - vigyorodott el ő is - De mielőtt elmennél azért a neved elárulod?
- Jessy Peterson. És te ki vagy?
- Niall. Niall Horan. 
- Örülök, hogy találkoztunk. - öleltem meg majd megindultam a bejárati ajtó felé.
- Jessy! - kiáltott utánam mire megfordultam - Ha még szeretnél beszélgetni vagy akármi, tessék, itt a telefonszámom és nyugodtan hivhatsz éjjel-nappal. Amikor akarsz. -kacsintott és egy cetlit nyomott a kezembe majd ő is elindult, gondolom hazafele.

Ezután kinyitottam az ajtót, ledobtam a cipőmet és megindultam a szobám felé
- Jess? - hallatszott a nappaliból.
- Majd holnap anya. - vágtam rá és csak mentem a szobám felé. A fejemben a srác neve cikázott : Niall Horan. ' Miért ilyen ismerős ez a név? ' kérdeztem magamtól. Beértem a szobámba, elővettem a laptopomat, levetődtem az ágyamra és rá kerestem a neten.
- Hát persze! - kiáltottam fel mikor megtaláltam amit kerestem. - És én ennek sirtam a vállán? Ez kisért haza? Úristen! - ekkor ráeszméltem, hogy ki is az a szőke srác: a One Direction egyik tagja. - De hülye is voltam, hogy nem jutott előbb eszembe. De, hogy is juthatott volna? 1 éve már annak, hogy végeztem Directioner életemmel. Azóta utálom őket. Lassan már én sem tudom miért.- itt megálltam és gondolkodni kezdtem. - De hisz olyan kis cuki a srác. - mondtam. - Jesszus Jess miket beszélsz. Most kaptad rajta a pasidat a legjobb barátnőddel és most itt ábrándozol erről a kis szőkeségről - orditottam magammal.
Ekkor megint megjelentek a könnyeim. Belefúrtam fejem a párnámba és folytattam a sirást ott ahol abbahagytam...

1. rész.: A boldog hazatérés.. Vagy nem?

Hoztam ez első részt.

Remélem jó lesz valamire.:D

Kérlek kommenteljetek!

xoxo 

~bii

.. a gépünk landolt. Mindenki újjongott. Boldog voltam, hogy végre hazaértem New York-ból. Jó volt a nagyiéknál meg minden de azért hiányzott az én kiskutyám Hugo, meg anya, meg Sabine, meg Dave  meg úgy ez egész város. 
Lassan leszálltam a gépről és elindultam a csomagjaimért. A váróteremben megtaláltam anyát:
- Anyúúú ! - borultam a nyakába sirva - El sem hiszed mennyire hiányoztál !
- Te is nekem kicsim! - mondta zokogva. 
Kb. 3 percig egymást ölelgetve zokogtunk a reptér közepén majd elengedtem anyát, letöröltem a könnyeimet és rá mosolyogtam. Anya el vette a csomagjaimat majd elindultunk a kocsi felé. Beszáltunk és elindultunk haza. A reptér a város másik felén volt tehát át kellett mennünk az egész városon mig haza érük. Akkor nem is bántam, hisz nagyon hiányzott már London. Egész hazaúton csak bámultam ki az ablakon és dúdolgattam a dalt ami éppen a rádióban ment. 
Hazaértünk. Kipattantam a kocsiból, megfogtam a csomagjaimat és rohantam a bejárati ajtó felé. Berontottam az ajtón, ledobtam a csomagjaimat a földre és orditottam egy nagyot:
- Hugo! - és már száguldott(?) is lefele a lépcsőn az én kis Bischon kutyusom. Az ölembe kaptam és ölelgettem meg puszilgattam szegényt, ő meg csóválta a farkár és megnyalta az arcomat. Nagyon hiányozhattam neki hisz 2 hónapig New-Yorkban voltam, nélküle. Mikor már mindketten kiadtuk magunkból az összes boldogságot letettem őt a földre, megfogtam a csomagjaimat és elindultam a szobám fele. Berúgtam az ajtót (szokásom), ledobtam a csomagokat az ágyra ás végignéztem a szobámon. Minden úgy volt ahogy hagytam. Kiélveztem a látványt majd beugrottam a zuhany alá. Miután végeztem , felvettem a Spongyabobos pulóverem, az egyik farmer rövidgatyám hozzá a sötétkék Vans cipőmet és lófarokba kötöttem szőkés-barnás hajam.
Lementem a lépcsőn, anya a konyhában forgolódott.
- Anya, átszaladok Dave-hez oké? - mondtam neki.
- Oké. De majd vergődj haza valamikor. -mondta anya mosolyogva.
- Oké, oké. Majd jövök! - nyomtam egy puszit az arcára majd kimentem az ajtón.
A nap lemenőben volt, narancsos-rózsaszines volt az ég alja. Megindultam a főutcán Dave háza felé.(merthogy Dave elmúl 18 és saját lakása van) Átvágtam a kis parkon, ami Dave háza előtt volt. Gondoltam meglepem. A nappaliból fény szűrődött ki az ablakon, gondoltam meccset néz vagy valami. Megkerestem a kulcsot a lábtörlő alatt, óvatosan kinyitottam az ajtót majd ugyanolyan óvatosan becsuktam. Lábujjhegyen indultam meg a nappali felé mikor valami melltartó szerűségbe botlottam. Gondoltam biztosan rosszul látok a sötétben ezért csak otthagytam és tovább mentem. Ekkor egy sikitást hallotam. Női hangnak tűnt. Nagyon megijedtem. Végül elértem a nappali bejáratához és ahogy benéztem eléggé érdekes látvány fogadott: legjobb barátnőm Sabine és hűn szeretett pasim Dave éppen egymás intim társaságát élvezték. Magyarán dugtak.
Kikerekedett szemkkel álltam a nappali előtt, éreztem, hogy mindjárt sirok. Erőtt vettem magamon és épp próbáltam szólni mikor Sabine hangját hallotam.
- Jessy? - kérdezte meglepődötten mire Dave is felém fordult.
- Jess, kicsim. Ez nem az aminek látszik! - mondta Dave mire leugrott a kanapéról és maga köré tekert egy pólót, majd megindult felém.
- Ó tényleg? - kérdeztem dühösen. - Nem az aminek látszik? Akkor ez mégis mi? Csak azt ne mondd, hogy az új kanapédat próbáltátok! (mivel amint láttam új volt a kanapéja) És te Sabine? Azt hittem barátok vagyunk! - fordultam Sabine felé, majd visszanéztem Dave-re.
- Jess, figyelj. Nyugodj le és megbeszéljük ezt az egészet, higgadtan. - mondta mire meg akarta érinteni arcomat
- Hozzám ne érj! - csaptam a keze felé. -Undoritóak vagytok! - orditottam feléjük majd kiviharzottam a házból. Becsaptam magam után az ajtót majd csak szaladtam egyenesen amerre a lábam vitt. Könnyeim csak úgy szaladtak le arcomon. Csak szaladtam eszeveszettül, zokogtam és azon gondolkodtam, hogy is bizhattam abban , hogy Dave és én meg a happy end. Ekkor nekiszaladtam valakinek..

Sziasztok.:)

Sziasztok!

Berni vagyok. Directioner.

Úgy döntöttem belevágok az írásba. 

Jessy Peterson

Jessy egy 17 éves brit származású, londoni lány. Egyke. Apja elhagyta őt és édesanyját mikor 12 éves volt. Azóta sem találkoztak. 

Édesanyjával és Hugo nevű kutyájával London külvárosában élnek egy nagy kertes házban. Édesanyja London egyik legfelkapottabb irodaházában dolgozik mint titkárnő.

Jelenleg van egy Dave nevű barátja akivel 3 hónapja vannak együtt.

Sabine Low

Jessy legjobb barátnője. Fél évvel idősebb Jessynél. Ő is brit származású. Pár saroknyira laknak egymástól és általában mindenhová együtt mennek.

Van egy öccse akit Tom-nak hívnak.

One Direction

Róluk nem irók mivel ha Directioner vagy tudod kik ők.

Liam, Niall, Zayn, Louis, Harry.:)