22. rész.: Békülés.

5 komment.:)

xoxo

~bii

- Csak nem vagy féltékeny? - léptem oda Niall-höz és csókoltam meg.
- Most már nem. 
- Na akkor hagylak is titeket tubicáim. - mondta Lou majd kiment a konyhából.
- Ez más sosem fog felnőni. - csóváltam a fejem ahogy Lou után néztem.
- Nem is baj. Ő igy tökéletes. - mosolygott Niall.
- Szerintemis. - majd kaptam egy puszit a homlokomra. - Amúgy Niall ..
- Igen?
- Nem birom, hogy össze vagyok veszve anyuval. Ne jönnél velem haza, hogy kérjek tőle bocsánatot a viselkedésem miatt? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Természetes. 

~*~

- Anya még nincs itthon. - mondtam ahogy kistálltunk az autóból. Elindultunk a bejárat fele. Kikerestem a kulcsot a lábtörlő alól. Bent üdvözölt minket a kiskutyám, Hugo. Én elmentem a konyhába forrócsokit csinálni mig Niall Hugo-val a nappaliban volt. A forró csokit nyugisan megittuk mikor kitaláltuk, hogy meglepi vacsorát csinálunk anyunak. Niall ért a főzéshez. Én nem nagyon konyitok hozzá. Hát ketten - igaz felforgattuk az egész konyhát -  összedobtunk egy bolognai spagettit. A nappaliban megteritettünk. A hatás kedvéért egy gyertyát tettünk az asztal közepére.
- Sima ügy lesz . - jelentette ki Niall.
- Tessék? 
- Mondom szerintem anyukád biztosan meg fog bocsájtani.
- Jaaa. - esett le, hogy miről beszél.
- Szőke. - motyogta.
- Szőke? Én? Néztél tükörbe? - húztam fel a szemöldököm.
- Ja .. nem. De majd most. - és kiment az előszobába, megnézte magát a tükörben és visszajött. - Szerintem ez lila. Nem? - nézett rám azzal a debil fejével.
- Ajjj istenem. De hülye vagy. - csaptam meg a vállát majd törtem ki nevetésben
- Héé. verekedsz? - majd közel húzott magához és megcsókolt. 
- Anya! -  húzódtam el tőle amikor hallottam, hogy beleteszi a kulcsot a zárba. Gyorsan leoltottuk a villanyt majd a nappaliban álltunk lélegzet visszafolytva.
- Mi a fene? - lépett be anyaa nappaliba. Tátva maradt a szája. Szerintem extázisba esett és köpni nyelni nem tudott. (lol.xd) 
- Anya. .. Én sajnálom. Sajnálom, hogy nem jártam haza. Sajnálom, hogy szégyent hoztam rád. Sajnálom, hogy feleseltem. Sajnálok mindet amit mondtam és tettem. Nem gondoltam semmit komolyan. Meg tudsz nekem bocsájtani? - álltam elé kicsit könnyes szemekkel. Ő csak szó nélkül a nyakamba borult. 
- Soha nem is haragudtam rád. Hisz a lányom vagy. Ha akarnék sem tudnék. És én kérek bosánatot. Te meg tudsz nekem bocsájtani? - motyogta a vállamba.
- Persze. - mondtam neki. 
- És Niall .. - engedett el és ment oda Niall-höz - csak annyit szeretnék, hogy vigyázz a lányomra. Remélem te sem haragszol azért a 'kis' kirohanásomért. 
- Természetes, hogy nem haragszom Liz. - ölelte meg anyut. Mindeki kibékült. Mindeki boldog. Végre egy kis nyugalom. - Viszont .. Nem akarok tolakodó lenni .. De ... A vacsora kihűl .. én meg kezdek éhes leni .. - makogta.
- Jajj. Igen. Persze. Együnk. - mondta anya.
- Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni? - böktem meg. Leültünk enni. A kaja finom volt ahhoz képest, hogy az én kezem is benne volt.
- Hümm .. Ez nagyon finom. - törölte meg anya a száját kajálás után. - Elismerésem nektek. Jobb mint az enyém. - nevetett. Megittunk még pár pohár bort aztán anya elkezdte összeszedni a tányérokat.
- Majd én. - mondtam és elraktam az asztalt. Bevittem a konyhába a mosatlant. Izé vittem volna mert ... Hát. Eléggé érdekes látvány fogadott. Minden fel volt fordulva. Komolyan mintha egy hurrikán söpört volna végig a konyhán. Letettem egy üres helyre a tányérokat majd kiosontam a konyhából. Csak remélni tudtam anya nem látja meg. Ami persze lehetetlen de segáz.
- Jess én ... - mondta Niall. - Ezt mind mi csináltuk? - nézett végig a konyhán.
- Igen. De menj ki nehogy anya észrevegye. - toltam a nappali fele.
- Anya. - néztem rá kiskutya szemekkel. - Ugy-e Niall ma nálunk aludhat? LégysziLégyszi. - ugráltam mint egy kis 5 éves. Anya mély levegőt vett majd kibökte.
- Rendben. De semmi rosszalkodás. - nevetett.
- Oké.Oké. - és már szaladtam is fel a lépcsőn Niall-el a nyomomban.
- Jessy. - hallottam, hogy anya kiállt. - Mi a fene történt a konyhával?
- Tudom.Tudom. Majd holnap feltakaritok. Igérem. - azzal becsuktam az ajtót.
- Remélem is. - hallottam még. Majd megfordultam. Niall a szobámat básztázta. Nézte az ágyam mellett lévő falat ami tele volt rakva képekkel.  - Mi ilyen érdekes? 
- Ez te vagy? - bökött rá egy fényképre ami úgy 3 éves lehetett. 
- Igen. Az ott meg Sabine - böktem a mellettem levő személyre a képen.
- Milyen más voltál. -  bökte ki. 
- Ez már vagy 3 éves kép. - mondtam majd megnéztük a többit is. Egy darabig még képeket nézegettünk aztán egy hirt ötlettől vezérelve csináltunk egy közös Twitcamet. Egyre kevesebb utálkozó üzenetet kapok. Azthiszem az emberek kezdik elfogadni, hogy szeretjük egymást.

21. rész.: Hülye csicska.

Nem igazán érzem, hogy érdekelne titeket a történet. És nekem nemis igazán tetszik.  Nem tudom. Úgy érzem, hogy ugyanaz az elcsépelt történet amit akármelyik blogon megtalálsz. És én nem akarok egy lenni az ezer közül. ..  LEHET, hogy abbahagyom. 

Addigis itt az új rész. 

5 komment. 

xoxo.

~bii

- Te mi a szart keresel itt? - néztem az 'vendégünkre' kikerekedett szemekkel

- Hé hé hé. Ti ismeritek egymást? - döbbent le Harry.
- Persze, hogy ismerem. Legjobb barátnőm volt .. mig rajta nem kaptam a pasimmal . - és hát igen. Harold új barátnője nem mást mint Sabine Low. Puff.
- Ez nem igaz Harry. Ne hidj neki. - mondta nyávogós hangon Sabine.
- Mi az, hogy nem igaz?  Ott voltam. Láttam. Ne tagadd le. -  indultam neki Sabine-nek. Aztán Niall lefogott.
- Ő az a lány akiről meséltél? - mutogatott Harreh össze - vissza. 
- Igen. Ő Sabine. - szedtem ki magam Niall szoritásából.
- Én nem is ismerem ezt a lányt. - bújt oda Harry-hez. Harry csak nézett rám majd Sabine-re majd megint rám. Nem tudta kinek higyjen. .
- Nem ismersz? Nem ismersz !? Akkor nem veled nőttem fel. Nem te voltál az aki mindent titkomat tudta. Nem te voltál az aki összehozott engem Dave-vel. Nem te voltál az akire rábiztam volna az életem is. És biztosan az sem te voltál aki a Dave ágyában feküdt mikor odaértem. Igaz? - ordibáltam vele és mentem egyre közelebb. Mindeki csak nézett. Meg sem tudtak mukkanni.
- Lányok nyugodjatok le. - fogta meg Harry a karom és állt közénk.
- Majd lenyugszom. Idővel. - mondtam neki és félre löktem.
- Hé. Csajszi. Foggalmam nincs ki vagy te. Szóval job lesz ha leszálsz rólam. - hátrált Sabine.
- Száljak le rólad? Rád se másztam még. De majd most. - és akkor nekiszöktem. Nem tudom mi lett velem. Egyszerűen nekiestem. Elkezdtem tépni a haját. Ő csak sikitozott. Én meg akkora pofont vettem neki, hogy elesett. Én rászöktem és ismét a haját téptem. Aztán a fiúk szét szedtek minket. Én tomboltam Sabine meg csak nyivákolt. Liam hátulról lefogott és elemelt Sabinetől. Én csak kapálóztam össze vissza. Danielle odajött és elkezdte mondani, hogy nuygodjak meg mert ezzel semmit nem oldok meg. De én még mindig neki akartam menni Sabine-nek aki Harry vállán sirt, hogy ez neki mennyire fájt meg tudom is én miket mondott. 
- Hülye csicska! - orditottam oda neki és rúg-kapáltam a levegőben. - Liam engedj el! 
- Jess fejezd be! - orditott rám Harry. Meglepődtem.  Aztán 10 perc elmúltával kicsit lenyugodtam. Liam letett és odajött Niall. Amikor ő ott van mindig megnyugszom. Csak megölelt és máris jobban voltam. Elfelejtettem Sabine-t és úgy amúgy mindent. Aztán elengedett.
- Nugodj le! Kérlek! - simitotta meg az arcom.
- Rendben. - majd nyomtam egy puszit a homlokára.
- Szerintem jobb lesz ha most elmész .. izé .. mentek . - mondta Zayn kicsit zavartan. Hát nem is kellett nekik kétszer mondani. Harry átkarolta Sabine-t és se puszi se pá elmentek. 
- Hát Hugi. Ez valami eszméletlen volt. - veregette meg a vállam Lou. - Jól meg adtad a csajnak. - vidám volt. Nem értem miért.
- Meg. - sütöttem le a fejem.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Ja. Semmi. Csak elgondolkodtam.  ..  Most akkor Harry meg fog utálni? - néztem körbe a szobában. Eleanor még a történtek hatása alatt volt. Csak ült és bámult. (xd) A többiek meg csak a vállukat húzogatták.
- Harry is tudja, hogy mit csinált Sabine, nem? - kérdezet Dani mire csak bólogattam. - Szerintem akkor meg fogja érteni a dolgokat. 
- Vagy nem .. - mormolta Louis halkan.
- Tessék? - fordultam felé.
- Semmi. - vágott egy fél mosolyt. 
- William! - mondtam kicsit mérgesen.
- Csak az van, hogy Harry eléggé érzékeny ha a barátnőiről van szó. De téged is szeret ne értsd félre .. - hadarta Lou.
- Ááá. Remek. Akkor most már Harry is utál. - csattantam megint ki. - Még valaki? - néztem sorra mindenkire. Meg sem vártam a rekaciójukat bementem a konyhába, kivettem egy tábla csokit, leültem a földre az egyik sarokba és majszolni kezdtem. Mondjuk, hogy megnyugodtam kicsit. De hát én mikor vagyok nyugodt? SOHA! Mindig van valami ami közbejön. Soha nem leszek már igazán, felhőtlenül boldog. Ezt érdemlem. Ezért hagyott el édesapám is. Ezért  utál mindeki. Miért vagyok ilyen esetlen? Miért jönnek mindig könnyek a szemembe? Miért? Miért? Miért? Jobb lenne ha elmegyek? Kavarogtam a fejemben a dologk. Mint mindig.
- Nem akartalak megbántani. - szedett fel Louis a földről.
- Tudom. És nem bántottál meg. Csak az én hülye természetem. - motyogtam a vállának.
- Mi az, hogy a te hülye természeted? - húzta fel a szemöldökét.
- Az, hogy változnom kéne. .. Vagyis nem kéne. Hanem kell.
- Miért kéne változnod? Hisz mi igy szeretünk. 
- Ja persze. - forgattam a szemeimet. - Azért utál most Harry, Richard, Anya meg a rajongóitok meg még isten tudja, hogy kik mert mit tudom én milyen fényes egyéniség vagyok.
- Harry nem is biztos, hogy utál. Csak én és az a hülye fejem - kopogtatta meg a fejét amin röhögnöm kellett. - Anyukáddal meg majd kibékültök. Richard meg .. hát ő forduljon fel azért mert nem szereti az én fogadott kishugomat. Mások meg ne érdekeljenek. Aki nem szeret téged az hülye. 
- Fogadott kishugod? 
- Az hát. 
- Jajj Louis! - öleltük meg egymást. - Annyira szeretlek te .. bátyus! 
- Khhmm .. - hallottuk az ajtóból.
- Csak nem vagy féltékeny? - léptem oda Niall-höz és csókoltam meg.
- Most már nem. 

20. rész.: Pont te hiányoztál.

20. rész.

1.200+ megtekintés. 

Imádlak titeket.♥

Viszont eléggé nehezen gyűlnek a kommentek. ennyire szar lenne?

Na mindegy.

Viszont az 5 kommentes szabály még érvényes.

xoxo.

~bii

Kimentem az ajtón. Niall-t húztam magam után. Beültünk a kocsiba és elmentünk.

Az eső is eleredt. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Csak az esőcseppek kopogása hallatszott a szélvédőn. Én csak sirtam és sirtam. Nagyon megbántott anya. Igaz én sem voltam vele valami kedves. De akkoris nagyon fájt amit mondott..
Megérkeztünk. Niall leparkolt a ház előtt.
- Biztos jól vagy? - simitotta meg a vállam.
- Igen .. - vágtam egy fél mosolyt majd kiszálltam a kocsiból és bementünk a házba.
- Megjöttünk. - kiálltotta Niall, ahogyan beértük a házba.
- Jöttetek? Te és ..?  - lépett ki Liam a konyhából. - Jess! - ugrott a nyakamba. 
- Szia! - szipogtam majd megöleltem.
- Mi történt?
- Majd elmesélem ..  Öhmm .. Ha nem baj akkor én most felmegyek a szobádba .. - fordultam Niall felé aki csak bólogatott. 
Levettem a cipőmet és elindultam az ideiglenes szobám felé. A nappaliban a fiúk - szokásukhoz hiven - a kanapén feküdtek és valami agybutitó műsort néztek. Kivéve Harry-t. Ő nem volt ott.  Köszöntem nekik majd felmentem a szobába. 
- Ennek meg mi baja van? - hallotam a lépcső közepénél ahogy Louis a fiúktól érdeklődik. Bementem a szobába. Becsuktam magam után az ajtót és rávetettem magam az ágyra. Csak sirtam és sirtam és azon kattogtam, hogy mihez kezdek most? .. Annyira más lett minden. Minden megváltozott. .. Mindenki ismer. Anya haragszik rám. Richard utál. ...  Az életem 180 fokot fordul az a bizonyos este óta.  Ha akkor nem megyek el Dave-hez. Ha akkor nem megyek neki Niall-nek. Ha nem megyek el vele vacsorázni. Ha nem keveredem bele abba a buliba. Ha nem iszom le magam a sárga földig. Ha nem csinálom azt a sok baromságot most nem itt tartanék. Most  valószinűleg Dave-vel lennék. ..  Sabine-vel tölteném a minden napjaimat, mint régen. Anyával sem lennék haragban és nem kéne azon aggódnom, hogy ki mit gondol rólam, melyik újság mit ir rólam. Nem lenne semmi problémám csak az, hogy 1 hónap és itt a suli. .. Tényleg a suli. Most még az is. Komolyan egy műhold nem akar a fejembe esni? ..  Még pont ez hiányzik. A sok kis szőke liba akik majd azért eszik a fejem, hogy hozzam őket össze a 1D-vel. Áááá istenem. 
Jobban bele fúrtam a fejem a párnába és sirtam. Kopogtatást hallottam.
- Bejöhetek? - hallottam Niall hangját az ajtó másik feléről. Nem válaszoltam. A következő percben már az ő vállán sirtam. 
- Én ezt nem akarom. - mondtam neki.
- Mit nem akarsz? - nézett meglepődve.
- Ezt az egészet. Nem akarom, hogy Richard utáljon. Nem akarom, hogy anya haragudjon rám.  
- Nyugodj meg! - szoritott magához. - Richard mindekit utál. Anyukád meg idővel megnyugszik. - csititgatott. Elmorzsoltam még pár könnycseppet ..
- Köszönöm! - mosolyogtam rá. 
- Mit? 
- Azt, hogy itt vagy nekem mikor mindenki más hátat fordit. 
- Tudod, hogy mindig melletted leszek és soha nem hagylak el! - megcsókolt olyan szenvedélyesen mint még soha. Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. Soha. De levegő hiány miatt el kellett válnunk. Még pár percig csak néztük egymást. Néztem azt a bóditó kék szemét. Éreztem a leheletét az arcomon.
- Annyira szeretlek! - súgtam neki. 
- Én is. - súgta majd megölelt. Csak a szivünk dobogását lehetett hallani. Semmi mást. A felhők fölött jártam. Nem éreztem még ilyet azelőtt. Megtaláltam volna életem szerelmét?
- Niall! Jessy! Gyertek ebédelni! - hallottuk Liam hangját.
- Szerintem menjünk. - mondtam neki. Megfogtuk egymás kezét és lementünk a konyhába. Ebéd közben elmeséltem a többieknek, hogy mi történt. Mondtam, hogy ideiglenesen ide költözöm amit ők csak helyeselni tudtak. Jól elbeszélgettünk. Finom volt a kaja. Liam istenien főz. Közben át jött Eleanor és Danielle is. 
Lehuppantunk a kanapéra..
- Perrie hol van? - kérdeztem.
- Éppen Angliai turnén van a bandával. - mondta Zayn bánatosan.
- Jajj. Nyugi majd jön haza. - öleltem meg.
- Tudom de annyira hiányzik. - kenődött el még jobban.
- Biztosan te is hiányzol neki. - mire csak mosolygott.
- Ne félj. Nem fog megcsalni. Nálad jobbat úgy sem kap. - mondta Lou. 
- Seggfej! - dobta meg Zayn Louist egy párnával ami véletlen Dani-t kapta el. 
- Ezt még megkeserülöd! - orditotta Dani és rávetete magát Zaynre. Összekócolta a haját.
- Héééé! A hajam! - nyávogott Zayn. Végülis mindenkinek jó kedve lett. Mindeki elvolt egyfele. Éppen meg akartam kérdezni, hogy merre van Harry de akkor betoppant az ajtón.
- Megjöttem! - mondta Harreh.
- Látjuk! - válaszolta bunkón Louis mire én dobtam meg egy párnval. Ami arcon találta. Majd megnézett azzal 'az ezt még megkeserülöd'  arckifejezésével.
- Khmm - köszötülte meg a torkát Harreh mire mind ráfigyeltünk. - Vendéget hoztam. -  majd az ajtó fele nézett.
- Te mi a szart keresel itt? - néztem a 'vendégünkre' kikerekedett szemekkel