22. rész.: Békülés.

5 komment.:)

xoxo

~bii

- Csak nem vagy féltékeny? - léptem oda Niall-höz és csókoltam meg.
- Most már nem. 
- Na akkor hagylak is titeket tubicáim. - mondta Lou majd kiment a konyhából.
- Ez más sosem fog felnőni. - csóváltam a fejem ahogy Lou után néztem.
- Nem is baj. Ő igy tökéletes. - mosolygott Niall.
- Szerintemis. - majd kaptam egy puszit a homlokomra. - Amúgy Niall ..
- Igen?
- Nem birom, hogy össze vagyok veszve anyuval. Ne jönnél velem haza, hogy kérjek tőle bocsánatot a viselkedésem miatt? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Természetes. 

~*~

- Anya még nincs itthon. - mondtam ahogy kistálltunk az autóból. Elindultunk a bejárat fele. Kikerestem a kulcsot a lábtörlő alól. Bent üdvözölt minket a kiskutyám, Hugo. Én elmentem a konyhába forrócsokit csinálni mig Niall Hugo-val a nappaliban volt. A forró csokit nyugisan megittuk mikor kitaláltuk, hogy meglepi vacsorát csinálunk anyunak. Niall ért a főzéshez. Én nem nagyon konyitok hozzá. Hát ketten - igaz felforgattuk az egész konyhát -  összedobtunk egy bolognai spagettit. A nappaliban megteritettünk. A hatás kedvéért egy gyertyát tettünk az asztal közepére.
- Sima ügy lesz . - jelentette ki Niall.
- Tessék? 
- Mondom szerintem anyukád biztosan meg fog bocsájtani.
- Jaaa. - esett le, hogy miről beszél.
- Szőke. - motyogta.
- Szőke? Én? Néztél tükörbe? - húztam fel a szemöldököm.
- Ja .. nem. De majd most. - és kiment az előszobába, megnézte magát a tükörben és visszajött. - Szerintem ez lila. Nem? - nézett rám azzal a debil fejével.
- Ajjj istenem. De hülye vagy. - csaptam meg a vállát majd törtem ki nevetésben
- Héé. verekedsz? - majd közel húzott magához és megcsókolt. 
- Anya! -  húzódtam el tőle amikor hallottam, hogy beleteszi a kulcsot a zárba. Gyorsan leoltottuk a villanyt majd a nappaliban álltunk lélegzet visszafolytva.
- Mi a fene? - lépett be anyaa nappaliba. Tátva maradt a szája. Szerintem extázisba esett és köpni nyelni nem tudott. (lol.xd) 
- Anya. .. Én sajnálom. Sajnálom, hogy nem jártam haza. Sajnálom, hogy szégyent hoztam rád. Sajnálom, hogy feleseltem. Sajnálok mindet amit mondtam és tettem. Nem gondoltam semmit komolyan. Meg tudsz nekem bocsájtani? - álltam elé kicsit könnyes szemekkel. Ő csak szó nélkül a nyakamba borult. 
- Soha nem is haragudtam rád. Hisz a lányom vagy. Ha akarnék sem tudnék. És én kérek bosánatot. Te meg tudsz nekem bocsájtani? - motyogta a vállamba.
- Persze. - mondtam neki. 
- És Niall .. - engedett el és ment oda Niall-höz - csak annyit szeretnék, hogy vigyázz a lányomra. Remélem te sem haragszol azért a 'kis' kirohanásomért. 
- Természetes, hogy nem haragszom Liz. - ölelte meg anyut. Mindeki kibékült. Mindeki boldog. Végre egy kis nyugalom. - Viszont .. Nem akarok tolakodó lenni .. De ... A vacsora kihűl .. én meg kezdek éhes leni .. - makogta.
- Jajj. Igen. Persze. Együnk. - mondta anya.
- Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni? - böktem meg. Leültünk enni. A kaja finom volt ahhoz képest, hogy az én kezem is benne volt.
- Hümm .. Ez nagyon finom. - törölte meg anya a száját kajálás után. - Elismerésem nektek. Jobb mint az enyém. - nevetett. Megittunk még pár pohár bort aztán anya elkezdte összeszedni a tányérokat.
- Majd én. - mondtam és elraktam az asztalt. Bevittem a konyhába a mosatlant. Izé vittem volna mert ... Hát. Eléggé érdekes látvány fogadott. Minden fel volt fordulva. Komolyan mintha egy hurrikán söpört volna végig a konyhán. Letettem egy üres helyre a tányérokat majd kiosontam a konyhából. Csak remélni tudtam anya nem látja meg. Ami persze lehetetlen de segáz.
- Jess én ... - mondta Niall. - Ezt mind mi csináltuk? - nézett végig a konyhán.
- Igen. De menj ki nehogy anya észrevegye. - toltam a nappali fele.
- Anya. - néztem rá kiskutya szemekkel. - Ugy-e Niall ma nálunk aludhat? LégysziLégyszi. - ugráltam mint egy kis 5 éves. Anya mély levegőt vett majd kibökte.
- Rendben. De semmi rosszalkodás. - nevetett.
- Oké.Oké. - és már szaladtam is fel a lépcsőn Niall-el a nyomomban.
- Jessy. - hallottam, hogy anya kiállt. - Mi a fene történt a konyhával?
- Tudom.Tudom. Majd holnap feltakaritok. Igérem. - azzal becsuktam az ajtót.
- Remélem is. - hallottam még. Majd megfordultam. Niall a szobámat básztázta. Nézte az ágyam mellett lévő falat ami tele volt rakva képekkel.  - Mi ilyen érdekes? 
- Ez te vagy? - bökött rá egy fényképre ami úgy 3 éves lehetett. 
- Igen. Az ott meg Sabine - böktem a mellettem levő személyre a képen.
- Milyen más voltál. -  bökte ki. 
- Ez már vagy 3 éves kép. - mondtam majd megnéztük a többit is. Egy darabig még képeket nézegettünk aztán egy hirt ötlettől vezérelve csináltunk egy közös Twitcamet. Egyre kevesebb utálkozó üzenetet kapok. Azthiszem az emberek kezdik elfogadni, hogy szeretjük egymást.