22. rész.: Békülés.

5 komment.:)

xoxo

~bii

- Csak nem vagy féltékeny? - léptem oda Niall-höz és csókoltam meg.
- Most már nem. 
- Na akkor hagylak is titeket tubicáim. - mondta Lou majd kiment a konyhából.
- Ez más sosem fog felnőni. - csóváltam a fejem ahogy Lou után néztem.
- Nem is baj. Ő igy tökéletes. - mosolygott Niall.
- Szerintemis. - majd kaptam egy puszit a homlokomra. - Amúgy Niall ..
- Igen?
- Nem birom, hogy össze vagyok veszve anyuval. Ne jönnél velem haza, hogy kérjek tőle bocsánatot a viselkedésem miatt? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Természetes. 

~*~

- Anya még nincs itthon. - mondtam ahogy kistálltunk az autóból. Elindultunk a bejárat fele. Kikerestem a kulcsot a lábtörlő alól. Bent üdvözölt minket a kiskutyám, Hugo. Én elmentem a konyhába forrócsokit csinálni mig Niall Hugo-val a nappaliban volt. A forró csokit nyugisan megittuk mikor kitaláltuk, hogy meglepi vacsorát csinálunk anyunak. Niall ért a főzéshez. Én nem nagyon konyitok hozzá. Hát ketten - igaz felforgattuk az egész konyhát -  összedobtunk egy bolognai spagettit. A nappaliban megteritettünk. A hatás kedvéért egy gyertyát tettünk az asztal közepére.
- Sima ügy lesz . - jelentette ki Niall.
- Tessék? 
- Mondom szerintem anyukád biztosan meg fog bocsájtani.
- Jaaa. - esett le, hogy miről beszél.
- Szőke. - motyogta.
- Szőke? Én? Néztél tükörbe? - húztam fel a szemöldököm.
- Ja .. nem. De majd most. - és kiment az előszobába, megnézte magát a tükörben és visszajött. - Szerintem ez lila. Nem? - nézett rám azzal a debil fejével.
- Ajjj istenem. De hülye vagy. - csaptam meg a vállát majd törtem ki nevetésben
- Héé. verekedsz? - majd közel húzott magához és megcsókolt. 
- Anya! -  húzódtam el tőle amikor hallottam, hogy beleteszi a kulcsot a zárba. Gyorsan leoltottuk a villanyt majd a nappaliban álltunk lélegzet visszafolytva.
- Mi a fene? - lépett be anyaa nappaliba. Tátva maradt a szája. Szerintem extázisba esett és köpni nyelni nem tudott. (lol.xd) 
- Anya. .. Én sajnálom. Sajnálom, hogy nem jártam haza. Sajnálom, hogy szégyent hoztam rád. Sajnálom, hogy feleseltem. Sajnálok mindet amit mondtam és tettem. Nem gondoltam semmit komolyan. Meg tudsz nekem bocsájtani? - álltam elé kicsit könnyes szemekkel. Ő csak szó nélkül a nyakamba borult. 
- Soha nem is haragudtam rád. Hisz a lányom vagy. Ha akarnék sem tudnék. És én kérek bosánatot. Te meg tudsz nekem bocsájtani? - motyogta a vállamba.
- Persze. - mondtam neki. 
- És Niall .. - engedett el és ment oda Niall-höz - csak annyit szeretnék, hogy vigyázz a lányomra. Remélem te sem haragszol azért a 'kis' kirohanásomért. 
- Természetes, hogy nem haragszom Liz. - ölelte meg anyut. Mindeki kibékült. Mindeki boldog. Végre egy kis nyugalom. - Viszont .. Nem akarok tolakodó lenni .. De ... A vacsora kihűl .. én meg kezdek éhes leni .. - makogta.
- Jajj. Igen. Persze. Együnk. - mondta anya.
- Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni? - böktem meg. Leültünk enni. A kaja finom volt ahhoz képest, hogy az én kezem is benne volt.
- Hümm .. Ez nagyon finom. - törölte meg anya a száját kajálás után. - Elismerésem nektek. Jobb mint az enyém. - nevetett. Megittunk még pár pohár bort aztán anya elkezdte összeszedni a tányérokat.
- Majd én. - mondtam és elraktam az asztalt. Bevittem a konyhába a mosatlant. Izé vittem volna mert ... Hát. Eléggé érdekes látvány fogadott. Minden fel volt fordulva. Komolyan mintha egy hurrikán söpört volna végig a konyhán. Letettem egy üres helyre a tányérokat majd kiosontam a konyhából. Csak remélni tudtam anya nem látja meg. Ami persze lehetetlen de segáz.
- Jess én ... - mondta Niall. - Ezt mind mi csináltuk? - nézett végig a konyhán.
- Igen. De menj ki nehogy anya észrevegye. - toltam a nappali fele.
- Anya. - néztem rá kiskutya szemekkel. - Ugy-e Niall ma nálunk aludhat? LégysziLégyszi. - ugráltam mint egy kis 5 éves. Anya mély levegőt vett majd kibökte.
- Rendben. De semmi rosszalkodás. - nevetett.
- Oké.Oké. - és már szaladtam is fel a lépcsőn Niall-el a nyomomban.
- Jessy. - hallottam, hogy anya kiállt. - Mi a fene történt a konyhával?
- Tudom.Tudom. Majd holnap feltakaritok. Igérem. - azzal becsuktam az ajtót.
- Remélem is. - hallottam még. Majd megfordultam. Niall a szobámat básztázta. Nézte az ágyam mellett lévő falat ami tele volt rakva képekkel.  - Mi ilyen érdekes? 
- Ez te vagy? - bökött rá egy fényképre ami úgy 3 éves lehetett. 
- Igen. Az ott meg Sabine - böktem a mellettem levő személyre a képen.
- Milyen más voltál. -  bökte ki. 
- Ez már vagy 3 éves kép. - mondtam majd megnéztük a többit is. Egy darabig még képeket nézegettünk aztán egy hirt ötlettől vezérelve csináltunk egy közös Twitcamet. Egyre kevesebb utálkozó üzenetet kapok. Azthiszem az emberek kezdik elfogadni, hogy szeretjük egymást.

21. rész.: Hülye csicska.

Nem igazán érzem, hogy érdekelne titeket a történet. És nekem nemis igazán tetszik.  Nem tudom. Úgy érzem, hogy ugyanaz az elcsépelt történet amit akármelyik blogon megtalálsz. És én nem akarok egy lenni az ezer közül. ..  LEHET, hogy abbahagyom. 

Addigis itt az új rész. 

5 komment. 

xoxo.

~bii

- Te mi a szart keresel itt? - néztem az 'vendégünkre' kikerekedett szemekkel

- Hé hé hé. Ti ismeritek egymást? - döbbent le Harry.
- Persze, hogy ismerem. Legjobb barátnőm volt .. mig rajta nem kaptam a pasimmal . - és hát igen. Harold új barátnője nem mást mint Sabine Low. Puff.
- Ez nem igaz Harry. Ne hidj neki. - mondta nyávogós hangon Sabine.
- Mi az, hogy nem igaz?  Ott voltam. Láttam. Ne tagadd le. -  indultam neki Sabine-nek. Aztán Niall lefogott.
- Ő az a lány akiről meséltél? - mutogatott Harreh össze - vissza. 
- Igen. Ő Sabine. - szedtem ki magam Niall szoritásából.
- Én nem is ismerem ezt a lányt. - bújt oda Harry-hez. Harry csak nézett rám majd Sabine-re majd megint rám. Nem tudta kinek higyjen. .
- Nem ismersz? Nem ismersz !? Akkor nem veled nőttem fel. Nem te voltál az aki mindent titkomat tudta. Nem te voltál az aki összehozott engem Dave-vel. Nem te voltál az akire rábiztam volna az életem is. És biztosan az sem te voltál aki a Dave ágyában feküdt mikor odaértem. Igaz? - ordibáltam vele és mentem egyre közelebb. Mindeki csak nézett. Meg sem tudtak mukkanni.
- Lányok nyugodjatok le. - fogta meg Harry a karom és állt közénk.
- Majd lenyugszom. Idővel. - mondtam neki és félre löktem.
- Hé. Csajszi. Foggalmam nincs ki vagy te. Szóval job lesz ha leszálsz rólam. - hátrált Sabine.
- Száljak le rólad? Rád se másztam még. De majd most. - és akkor nekiszöktem. Nem tudom mi lett velem. Egyszerűen nekiestem. Elkezdtem tépni a haját. Ő csak sikitozott. Én meg akkora pofont vettem neki, hogy elesett. Én rászöktem és ismét a haját téptem. Aztán a fiúk szét szedtek minket. Én tomboltam Sabine meg csak nyivákolt. Liam hátulról lefogott és elemelt Sabinetől. Én csak kapálóztam össze vissza. Danielle odajött és elkezdte mondani, hogy nuygodjak meg mert ezzel semmit nem oldok meg. De én még mindig neki akartam menni Sabine-nek aki Harry vállán sirt, hogy ez neki mennyire fájt meg tudom is én miket mondott. 
- Hülye csicska! - orditottam oda neki és rúg-kapáltam a levegőben. - Liam engedj el! 
- Jess fejezd be! - orditott rám Harry. Meglepődtem.  Aztán 10 perc elmúltával kicsit lenyugodtam. Liam letett és odajött Niall. Amikor ő ott van mindig megnyugszom. Csak megölelt és máris jobban voltam. Elfelejtettem Sabine-t és úgy amúgy mindent. Aztán elengedett.
- Nugodj le! Kérlek! - simitotta meg az arcom.
- Rendben. - majd nyomtam egy puszit a homlokára.
- Szerintem jobb lesz ha most elmész .. izé .. mentek . - mondta Zayn kicsit zavartan. Hát nem is kellett nekik kétszer mondani. Harry átkarolta Sabine-t és se puszi se pá elmentek. 
- Hát Hugi. Ez valami eszméletlen volt. - veregette meg a vállam Lou. - Jól meg adtad a csajnak. - vidám volt. Nem értem miért.
- Meg. - sütöttem le a fejem.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Ja. Semmi. Csak elgondolkodtam.  ..  Most akkor Harry meg fog utálni? - néztem körbe a szobában. Eleanor még a történtek hatása alatt volt. Csak ült és bámult. (xd) A többiek meg csak a vállukat húzogatták.
- Harry is tudja, hogy mit csinált Sabine, nem? - kérdezet Dani mire csak bólogattam. - Szerintem akkor meg fogja érteni a dolgokat. 
- Vagy nem .. - mormolta Louis halkan.
- Tessék? - fordultam felé.
- Semmi. - vágott egy fél mosolyt. 
- William! - mondtam kicsit mérgesen.
- Csak az van, hogy Harry eléggé érzékeny ha a barátnőiről van szó. De téged is szeret ne értsd félre .. - hadarta Lou.
- Ááá. Remek. Akkor most már Harry is utál. - csattantam megint ki. - Még valaki? - néztem sorra mindenkire. Meg sem vártam a rekaciójukat bementem a konyhába, kivettem egy tábla csokit, leültem a földre az egyik sarokba és majszolni kezdtem. Mondjuk, hogy megnyugodtam kicsit. De hát én mikor vagyok nyugodt? SOHA! Mindig van valami ami közbejön. Soha nem leszek már igazán, felhőtlenül boldog. Ezt érdemlem. Ezért hagyott el édesapám is. Ezért  utál mindeki. Miért vagyok ilyen esetlen? Miért jönnek mindig könnyek a szemembe? Miért? Miért? Miért? Jobb lenne ha elmegyek? Kavarogtam a fejemben a dologk. Mint mindig.
- Nem akartalak megbántani. - szedett fel Louis a földről.
- Tudom. És nem bántottál meg. Csak az én hülye természetem. - motyogtam a vállának.
- Mi az, hogy a te hülye természeted? - húzta fel a szemöldökét.
- Az, hogy változnom kéne. .. Vagyis nem kéne. Hanem kell.
- Miért kéne változnod? Hisz mi igy szeretünk. 
- Ja persze. - forgattam a szemeimet. - Azért utál most Harry, Richard, Anya meg a rajongóitok meg még isten tudja, hogy kik mert mit tudom én milyen fényes egyéniség vagyok.
- Harry nem is biztos, hogy utál. Csak én és az a hülye fejem - kopogtatta meg a fejét amin röhögnöm kellett. - Anyukáddal meg majd kibékültök. Richard meg .. hát ő forduljon fel azért mert nem szereti az én fogadott kishugomat. Mások meg ne érdekeljenek. Aki nem szeret téged az hülye. 
- Fogadott kishugod? 
- Az hát. 
- Jajj Louis! - öleltük meg egymást. - Annyira szeretlek te .. bátyus! 
- Khhmm .. - hallottuk az ajtóból.
- Csak nem vagy féltékeny? - léptem oda Niall-höz és csókoltam meg.
- Most már nem. 

20. rész.: Pont te hiányoztál.

20. rész.

1.200+ megtekintés. 

Imádlak titeket.♥

Viszont eléggé nehezen gyűlnek a kommentek. ennyire szar lenne?

Na mindegy.

Viszont az 5 kommentes szabály még érvényes.

xoxo.

~bii

Kimentem az ajtón. Niall-t húztam magam után. Beültünk a kocsiba és elmentünk.

Az eső is eleredt. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Csak az esőcseppek kopogása hallatszott a szélvédőn. Én csak sirtam és sirtam. Nagyon megbántott anya. Igaz én sem voltam vele valami kedves. De akkoris nagyon fájt amit mondott..
Megérkeztünk. Niall leparkolt a ház előtt.
- Biztos jól vagy? - simitotta meg a vállam.
- Igen .. - vágtam egy fél mosolyt majd kiszálltam a kocsiból és bementünk a házba.
- Megjöttünk. - kiálltotta Niall, ahogyan beértük a házba.
- Jöttetek? Te és ..?  - lépett ki Liam a konyhából. - Jess! - ugrott a nyakamba. 
- Szia! - szipogtam majd megöleltem.
- Mi történt?
- Majd elmesélem ..  Öhmm .. Ha nem baj akkor én most felmegyek a szobádba .. - fordultam Niall felé aki csak bólogatott. 
Levettem a cipőmet és elindultam az ideiglenes szobám felé. A nappaliban a fiúk - szokásukhoz hiven - a kanapén feküdtek és valami agybutitó műsort néztek. Kivéve Harry-t. Ő nem volt ott.  Köszöntem nekik majd felmentem a szobába. 
- Ennek meg mi baja van? - hallotam a lépcső közepénél ahogy Louis a fiúktól érdeklődik. Bementem a szobába. Becsuktam magam után az ajtót és rávetettem magam az ágyra. Csak sirtam és sirtam és azon kattogtam, hogy mihez kezdek most? .. Annyira más lett minden. Minden megváltozott. .. Mindenki ismer. Anya haragszik rám. Richard utál. ...  Az életem 180 fokot fordul az a bizonyos este óta.  Ha akkor nem megyek el Dave-hez. Ha akkor nem megyek neki Niall-nek. Ha nem megyek el vele vacsorázni. Ha nem keveredem bele abba a buliba. Ha nem iszom le magam a sárga földig. Ha nem csinálom azt a sok baromságot most nem itt tartanék. Most  valószinűleg Dave-vel lennék. ..  Sabine-vel tölteném a minden napjaimat, mint régen. Anyával sem lennék haragban és nem kéne azon aggódnom, hogy ki mit gondol rólam, melyik újság mit ir rólam. Nem lenne semmi problémám csak az, hogy 1 hónap és itt a suli. .. Tényleg a suli. Most még az is. Komolyan egy műhold nem akar a fejembe esni? ..  Még pont ez hiányzik. A sok kis szőke liba akik majd azért eszik a fejem, hogy hozzam őket össze a 1D-vel. Áááá istenem. 
Jobban bele fúrtam a fejem a párnába és sirtam. Kopogtatást hallottam.
- Bejöhetek? - hallottam Niall hangját az ajtó másik feléről. Nem válaszoltam. A következő percben már az ő vállán sirtam. 
- Én ezt nem akarom. - mondtam neki.
- Mit nem akarsz? - nézett meglepődve.
- Ezt az egészet. Nem akarom, hogy Richard utáljon. Nem akarom, hogy anya haragudjon rám.  
- Nyugodj meg! - szoritott magához. - Richard mindekit utál. Anyukád meg idővel megnyugszik. - csititgatott. Elmorzsoltam még pár könnycseppet ..
- Köszönöm! - mosolyogtam rá. 
- Mit? 
- Azt, hogy itt vagy nekem mikor mindenki más hátat fordit. 
- Tudod, hogy mindig melletted leszek és soha nem hagylak el! - megcsókolt olyan szenvedélyesen mint még soha. Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen. Soha. De levegő hiány miatt el kellett válnunk. Még pár percig csak néztük egymást. Néztem azt a bóditó kék szemét. Éreztem a leheletét az arcomon.
- Annyira szeretlek! - súgtam neki. 
- Én is. - súgta majd megölelt. Csak a szivünk dobogását lehetett hallani. Semmi mást. A felhők fölött jártam. Nem éreztem még ilyet azelőtt. Megtaláltam volna életem szerelmét?
- Niall! Jessy! Gyertek ebédelni! - hallottuk Liam hangját.
- Szerintem menjünk. - mondtam neki. Megfogtuk egymás kezét és lementünk a konyhába. Ebéd közben elmeséltem a többieknek, hogy mi történt. Mondtam, hogy ideiglenesen ide költözöm amit ők csak helyeselni tudtak. Jól elbeszélgettünk. Finom volt a kaja. Liam istenien főz. Közben át jött Eleanor és Danielle is. 
Lehuppantunk a kanapéra..
- Perrie hol van? - kérdeztem.
- Éppen Angliai turnén van a bandával. - mondta Zayn bánatosan.
- Jajj. Nyugi majd jön haza. - öleltem meg.
- Tudom de annyira hiányzik. - kenődött el még jobban.
- Biztosan te is hiányzol neki. - mire csak mosolygott.
- Ne félj. Nem fog megcsalni. Nálad jobbat úgy sem kap. - mondta Lou. 
- Seggfej! - dobta meg Zayn Louist egy párnával ami véletlen Dani-t kapta el. 
- Ezt még megkeserülöd! - orditotta Dani és rávetete magát Zaynre. Összekócolta a haját.
- Héééé! A hajam! - nyávogott Zayn. Végülis mindenkinek jó kedve lett. Mindeki elvolt egyfele. Éppen meg akartam kérdezni, hogy merre van Harry de akkor betoppant az ajtón.
- Megjöttem! - mondta Harreh.
- Látjuk! - válaszolta bunkón Louis mire én dobtam meg egy párnval. Ami arcon találta. Majd megnézett azzal 'az ezt még megkeserülöd'  arckifejezésével.
- Khmm - köszötülte meg a torkát Harreh mire mind ráfigyeltünk. - Vendéget hoztam. -  majd az ajtó fele nézett.
- Te mi a szart keresel itt? - néztem a 'vendégünkre' kikerekedett szemekkel

19. rész.: Cseberből vödörbe.

mindjárt 1.100 megtekintéés. sálálálá.:x

ezentúl csak 5 komment után hozok részt.:)

xoxo

~bii

Egész éjjel csak forgolódtam. 1 órát ha aludtam. Csak gondolkodtam, hogy mihez kezdjek most .. de semmi ésszerű nem jutott az eszembe ..
Valamikor 7 óra körül felkeltem. Felöltöztem, ágyat vetettem és leültem a földre. Gondolkodtam .. ismét. Most sem jutottam többre. Végül megint Hugo viditott fel. Egyetlen egy akiről tudom, hogy a végsőkig velem lesz.
Majd eszembejutott a telefonom .. Elvettem az iróasztalról és bekapcsoltam ... 120 nem fogadott hivás és 20 üzenet ... A hivások többsége Nialltől és Danielletől volt. De volt ott Perrie, Liam, Harry, Louis, Zayn, Eleanor és még Paul is ... Átléptem az üzenetekhez.  

Zayn: ' Jess! Gyere vissza! Tudod, hogy senki nem irányithatja az életed. Az élet szép csak hinni kell benne! Zayn xx'
Harry: ' Kérlek Jessy, gyere vissza! Nagyon aggódunk érted! '
Louis: ' Azonnal told vissza a képed Jessy vagy megharagszik rád a répám! Lou bácsinak szüksége van rád! Mindenkinek szüksége van rád! Csak hülyeséget ne csinálj te bébirépa! ' 
Liam: ' Richard nem szólhat bele az életedbe! Megértem ha egyedül szeretnél most lenni. Csak semmi butaságot ne csinálj.:) '
Eleanor: ' Jess nem teheted ezt. Niall nagyon kiborult. Kérlek gyere vissza'
Niall: 'Jessy. Szeretlek. És nem akalak elvesziteni. Nem érdekel sem Richard sem a hirnév csakis az, hogy te melletem legyél. Nélküled egy senki vagyok. Kérlek szépen gyere vissza'

Néhány a 20 sms közül. Nem tudtam hova tenni az egészet. Viszont a Lou üzenetén elnevettem magam. Sok idióta. Ekkor eszembe jutott miért is szeretem őket anyira. 
Könnyeim folytak le az arcomon közben meg mosolyogtam. Aztán nem tudom mi történt. Valahol elaludtam. Igaz nagyon kimerül voltam, hisz egész éjjel nem aludtam. A telefonom ébresztett.
- Igen?
- Végre. Miért szaladtál el tegnap? A telefonod sem vetted fel. Annyira féltettelek. Jól vagy? - hallotam Niall aggodalommal teli hangját.
- Jól vagyok. - nyugtatgattam.
- És miért mentél el? 
- Kicsit kiborultam ... Anya aztán Richard .. és hát besokaltam és jobbnak éreztem ha eljövök ..
- Át mehetek hozzátok? Szeretnék veled beszélgetni 
- Persze. - elköszöntünk és letettük a telefont.
Az órára pillantotta. 11 lesz. Akkor anya már elment itthonról és kávézhatok anélkül, hogy a kis monológját kéne hallgatnom. Kinyitottam a szobám ajtaját, lementem a lépcsőn, feltettem a kávét a tűzhelyre és vártam, hogy elkészüljön. Megittam majd leültem a nappaliban és vártam Naill-t.

~*~

- Szia! - mosolyogtam rá ahogy ott állt az ajtóban.
- Annyira szeretlek! - esett nekem. Nagyon szorosan megölelt és a nyakamba furta arcát. Visszaöleltem. Jó pár percig csak álltunk ott és öleltük egymást.
- Én is szeretlek! - mondtam miután elengedett. Bementünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra egymással szemben.
- El szeretném neked mondani még egyszer .. Nem érdekel engem sem Richard, sem a média, sem a hirnév csakis Te. Ha kell érted feladom a karrierem és az egész életem is csak ne hagyj el! Érted?  - mondta
- Igen de ... miattam kiabált  veled Richard .. és én nem szeretnék minden rossznak az oka lenni .. - sütöttem le a fejem.
- Nem vagy te semminek az oka. - emelte fel a fejem. - Csakis az én boldogságomnak. - mosolygott édesen majd megcsókolt. - Holnap lerendezzük ezt az egészet Richard-dal és akkor nyugodt lehetsz mert nem fog többé sértegetni és zavarni minket.  
- Rendben. - mondtam majd megöleltem. Erre kinyilt az ajtó.. 
- Anya. - suttogtam. És igazam lett. Meglepődve bámult engem és Niall-t. Erősen megszoritottam Niall kezét.
- Nem megbeszéltük a tegnap este? - kérdezte anya idegesen. 
- Te mit keresel ilyen korán itthon? - kérdeztem vissza. - Amúgy meg nem beszéltünk meg semmit. - feleltem bunkón.
- Akkor én megyek is. - állt fel Niall zavarában de visszahúztam.
- Megmondtam, hogy nem találkozhatsz vele. Nézd mi lett veled. Tegnapi akciód után .. 
- Igenis találkozni fogok vele és nem állhatsz közénk ..- vágtam a szavába.
- Niall jobb ha elmész. Beszélni valóm van a lányommal. - nézett anya szúró szemekkel Niall-re
- Niall nem megy sehova. - mondtam karba tett kezekkel.
- Jessy! Mi történt veled? A fejedbe szállt a hirnév?  - dühöngött.
- Velem mi történt? 18 éve először orditozol velem. Veled mi történt? - mostmár én is kiborultam.
- Semmi nem történt velem! Csak meg szeretnélek óvni! 
- Óvni? Mitől? Az élettől? - kérdeztem cinikusan.
- Attól amit most csinálsz! 
- Mit csinálok? Élvezem az életem! - orditottam már én is.
- Élvezed? Elrontod. Még 18 sem vagy. Nem tudod mit csinálsz. És én felekel érted. Nem akarom, hogy elronts mindent. Mi lesz az álmoddal? - jött közelebb mire én hátra léptem.
- Milyen álmommal ,anya? Azzal, hogy majd Harvard-ra megyek és egy puccos irodában fogom tölteni a minden napjaimat mint te? És majd 40 éves koromban arra ébredek, hogy semmit sem tettem meg amit valaha is szerettem volna? Erre gondolsz? - orditottam már könnyes szemekkel. - Ez a te álmod anya! Nem az enyém! De tudod mit? - erre rámnézett - Nem kell többé semmit sem csinálj értem! Elköltözöm! - jelentettem ki. Megfogtam Niall kezét és az ajtó fele húztam.
- Nem mehetsz el! - ragadta meg anya a kezem. 
- De igenis elmehetek! És meg is teszem! - rántottam ki a kezem a szoritásából. 
Kimentem az ajtón. Niall-t húztam magam után. Beültünk a kocsiba és elmentünk.

18. rész.: Rémálom

Jókora késés után de újra itt vagyok.

1.000+ megtekintés? áááá *-*  

Szeretlet titeket! 

ha nem lesz meg az 5 komment szerintem nem folytatom.

xoxo

~bii

- Jessy -

Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem. Tulajdon képpen forgott velem a világ. Hihetetlenül szar érzés volt. .. Körülnéztem. Nem volt ismerős a hely. Gondolkodtam, hogy hogy kerülhettem ide és, hogy most hol is vagyok. De csak arra emlékszem, hogy eljöttünk Newbury-be a lányokkal és, hogy táncolunk. Aztán minden sötét. Nagy gondolkodásomban észrevettem, hogy egy cetli, egy pohár viz és egy aspirin hever az éjjeli szekrényen. A cetlin ez állt: ' Fejfájás esetére. - Niall. xx ' . Bevettem a  fájdalom csillapitót és megpróbáltam lábra állni. Sikerült is. Igaz még kicsit szédültem de haladtam. Lassan de biztosan. Kimentem a szobábol majd lementem egy nagy lépcsőn. Előttem volt  a bajárati ajtó, jobbra a nappali és a fürdő, balra a konyha. A konyhából hangokat hallotam. Elindultam arra fele.
Ott voltak a fiúk és Eleanor. A fiúknak látszólag semmi bajuk nem volt. Viszon Ell. Hú, nagyon szörnyen nézett ki. Karikás szemek, kómás tekintet. Épp el nem aludt a kávéját iszogatva.
- Jó reggelt! - tipegtem oda valahogy a konyha pulthoz és ültem le egy székre.
- Neked is jó reggelt! - jött oda Niall. - Jól vagy? - nyujtott át egy csésze kávét.
- Nemigazán! Fáj a fejem, szédülök és azt hiszem, hogy .... hánynom kell! - azzal kifutottam a konyhából, be a fürdőbe. 
Miután sikeresen átadtam gyomrom tartalmát - ami nem volt más mint az a pohár viz és az aspirin - kiöblitetem a szám és visszavánszorogtam a konyhába.
- Mennyit ittatok a tegnap este? - kérdezte Liam.
- Tessék? - kortyoltam bele a kávémba - Semmire nem emlékszem. Csak arra, hogy ideértünk és elkeztük táncolni .. aztán nagy sötétség
- Nem is csodálom .... Ami itt fogadott bennünket... - mondta Harreh.
- Eléggé berúgtunk. Sosem voltam még ilyen szarul. - motyogta Ell.
- Az nem kifejezés. Tetőről ugráltatok a medencébe. - mondta Zayn eléggé fura arckifejezéssel.
- Eleanor te még a kerti törpével is beszélgettél. - mondta Louis ahogy a kávéját itta.
- Te úr isten! - tátva maradt a szám. - Mekkora cirkusz lesz ebből. Szerintem már cimlapon vagyunk .. - mondtam majd eszembejutott anya. - ..  és anya is látta. És ki fog akadni. És.... - itt megálltam.
Mindeki elhalgatott. Kinós csend telepedett ránk. Danielle és Perrie zavart meg akik szintén olyan kómás fejjel jöttek be a konyhába mint én. 

/pár órával később/

Éppen a kanapén ültünk és valami agybutitó műsort néztünk mikor hallotam, hogy cseng a telefonom. 
- Hol a fenében van már? - kerestem. Aztán megtaláltam a  kanapé alatt (?) . Anya volt az.
- Szia anya! - vettem fel és csak reménykedni tudtam, hogy nem adták le a tévében az esti malőrünket.
- JESSY PETERSON! Ezt mégis, hogy képzelted? Megbizom benned, elengedlek és te ezt csinálod? Mitörtént veled kisasszony? És még hazudsz is? AZONNAL GYERE HAZA! - orditott anya.
- De ..
- Semmi de! Gyere haza! Ez nem telefon téma! - azzal kinyomta. Én csak álltam és bámultam ki a fejemből. A többiek is csak bámultak rám. Anya annyira orditott, hogy ők is halloták. Megint csend telepedett ránk. Ezt most nem Danielle vagy Perrie törte meg, hanem a csengő.. Liam ajtót nyitott. 
- Mi a francot képzeltek magatokról? Azt hiszitek, hogy nektek mindent szabad mert ti vagytok a ' nagy One Direction' ? - mutogatta a macskakörmöket a levegőben Richard valami nagyon ocsmány pofával. - Fogjátok fel, hogy itt ÉN irányitók. Ti TŐLEM függtök és nélkülem sehol nem lennétek. Örüljetek annak, hogy még nem hagytalak ott benneteket. A tenyereteken kéne hordozzatok engem és úgy bánotok velem mint egy istennel. De nem. Ti csak azt nézitek ami nektek jó és azt csináltok amit akartok. Ide jönnek a kis ribijeitek és show-t rendeznek. Aztán most fizethetem le az összes tévést és rádióst, hogy száljanak le a témáról. Minden újság a tegnapi kis incidensről beszél, tévékben minden hiradóban leadják a tegnapi videókat, a rádiósók meg ezen csámcsognak már mióta. - itt abbahagyta az orditást aztán nagy levegőt vett és folytatta. - Niall! Nem tűröm ezt a kis csitrit tovább. Azonnal dobd. A többiek maradnak. Hisz nem veszithetünk rajongókat! - sarkon fordult és kiment. Aztán még visszabökte. - Ja amúgy ma van 3 interjútok. Van bő fél órátok odaérni az elsőre. - azzal elment.
Belénk fagyott a szó. Köpni-nyelni nem tudtunk. Belőlem kitört a sirás. Eleanor odajött és megölelt.
- Én megölöm! - tombolt Niall a többiek meg megpróbálták lefogni.
- Nyugodj le! - orditott vele Harry.
- Ez ellen semmit nem tudunk tenni.. - mondta Liam. 
Mit sem törődve másokkal, a telefonom szoritva kirohantam a házból. Hallotam ahogy utánam kiáltanak de nem érdekelt. Csak szaladtam, isten se tudja merre. Szerencsémre pont akkor ment el előttem egy taxi. Gyorsan leintettem, beszálltam és hazamentem.

~*~

- Már vártalak kisasszony! - szólt anya a nappaliból. Odamentem és fejemet lesütve vártam, hogy megszólaljon. - Nagyon elzülöttél mióta ezzel a sztárocskával jársz. Hazudsz, iszol, cigizel. Mégis, hogy képzelted ezt? Mi? - kiabált anya. - Egy ideig nem találkozhatsz vele! 
- Ne aggódj ez miatt! Nem fogok! - mondtam eléggé bunkón majd ránéztem kisirt szemeimmel. Láttam az arcán egy kis megdöbbenést. Láttam, hogy szólni szeretne de nem hagytam. - Nem érdekel anya. Az életem el van cseszve! - orditottam vele és felszaladtam a szobámba. Bezártam magam után az ajtót, hogy anya még véletlenül se tudjon bejönni. Hugo bent maradt velem. Neki sirtam ki magam mint mindig. A telefonom folyamatosan csörgött. Jöttek az üzenetek és hivtak is jó párszor. Anya az ajtót döngette, hogy engedjem be. Nem tudott érdekelni. Csak sirtam és meséltem Hugo-nak, hogy mi történt. Ő mintha értené csak nézzett engem és odabújt hozzám. Olyan kérdések kavarogtak a fejemben, hogy 'Miért nem tudok mindekinek megfelelni?' 'Miért utálnak engem?' 'Miért pont velem történik ez?'
Aztán meguntam az egész helyzetet. Letöröltem a könnyeimet  és elővettem a laptopom. Felléptem Twitter-re. 2000+ új követő,100 üzenet. Ilyenek voltak:
' Örülök neked és Niall-nek. Nagyon szépek vagytok együtt'
' Úr isten! Annyira aranyos lány vagy! HÁZASODJATOK ÖSSZE!'
' Szia Jess. Találkoztunk a plázában. Nagyon aranyos és rendes lány vagy. Kellemes csalódás a számomra. Remélem boldogok lesztek Niall-el. xx '
Kicsit felviditott ez a sok üzenet. Néhányon elmosolyodtam. Kezdett elmenni a rossz kedvem mire egy ilyet találtam:
' Nem tudom, hogy ki ez a mocskos kis ribanc @JessPetersonxoxo de az biztos, hogy megkeserüli még azt is, hogy a világra jött.! '
És ismét eltörött a mécses .. aztán megint abbahagytam és újra olvastam a kedves üzeneteket. Aztán Tweeteltem.
' Haters gonna hate and potatoes gonna potate' 
Ezt követően leléptem. Kerestem valami vigjátékot, hogy tereljem a gondolataimat. Nem nagyon sikerült és a film sem tudott lekötni, ezért inkább megpróbáltam aludni.

17.rész.: A Buli Elszabadul - Part 2.

Itt a folytatás.

Bocsi, hogy rövid lett. De most nem volt túl sok ötletem.

Köszönöm a 800+ megtekintést.:)

És honna a ciherből lett 8 komment az előző részhez?:o

Azt is nagyon köszönöm.:3

Most is várom a komentjeiteket.:)

xoxo

~bii

*a történet még mindig Liam szemszögéből van*

- Gyertek már! - ordítottam. Majd elindultunk Newbury-be.

Mikor odaértünk a hely tele volt tévésekkel.Hallotam ahogy az egyik riporter mondta, hogy most érkeztünk meg és eléggé zaklatottak vagyunk. Istenem! Most komolyan! A barátnőm a tetőről ugrál a medencébe, halál részegen és ne legyek zaklatott?  
Mit sem törődve velük berontottunk a házba. A Lányok össze vissza szaladgáltak, a tetőről ugrálta, cigiztek és tulajdonképpen mindent csináltak. A házban szana szét voltak az üres piás üvegek. Mindenki megpróbálta behozni a lányokat a házba és valamennyire lenyugtatni. Kisebb nagyobb sikerrel.
Lou elment Eleanor után aki éppen a kertben a kerti törpével beszélgetett (?). Zayn Perrie-t a konyhában találta meg ahogy éppen a sarokban ülve cigizik és azon nevet, hogy fáj a hasa (?). Én Danielle-t a fürdőben találtam meg. Épp a gyomra tartalmát adta át a vécécsészének. Megfogtuk a három lányt és leültettük a kanapéra. 
- Harry, Niall és Jessy hol vannak? - néztem körül a házban.
- Jessy gyere le! - hallotuk a kiáltást kintről.
- Nézzétek meg mi van velük. Én vigyázok a lányokra. - mondta Lou mi meg Zayn-nel elindultunk kifele. Kimentünk és megpillantottuk Jess-t a tetőn. 
- Te jó ég! - mondta Zayn.
- Jessy azonnal gyere le! - kiáltottam neki. De ő csak röhögött és ott állt (már amennyire tudott)
- Kicsim! Kérlek! GYERE LE! - orditott neki Niall de erre sem kaptunk semmi választ. Aztán egyszer csak nagyon megingott. Összerezzentünk. De sikeresen magált a lábán és beleszökött a medencébe - már ki tudja hányadjára. Ki szedtük onnan, rá adtunk egy dzsekit és bevittük a házba. 
Lou éppen a csajokat pofozgatta bent mikor mi beértünk.
- Szerintem azzal sokat nem érsz el! - mondta Harry Lounak mikor leültettük a lányokat egymás mellé. Úgy képzeljétek el mint a dili házban (xd) : ülnek egymás mellett és röhögnek meg egymást piszkálják.
- Vigyük fel őket és fektessük le. Ez lesz a legésszerűbb megoldás. - mondtam. Nem is kellet 2x mondani. Felvittük őket és hát kisebb kinszenvedés után letettük őket aludni. Bár miután lefektettük őket még vagy hatszor elmentünk velük a furdőig és vissza de a végére elaludtak.
Lementünk a földszintre. Mindenhol nagy kupi. Cigis doboz, piás üveg, kiöntött chips, kávéfolt, szétdobált cuccok. Tök jól nézett ki.
- Pfff. - sóhajtott Niall. - Nekünk kell összetakaritani. - túrt bele hajába.
- A takaritás várhat. Egyszer a tévéseket intézzük el. - mondtam. Majd megindultunk kifele. Mikor kiértünk minden kamera és szem ránk szegeződött.
- Khmm.. - kezdtem bele. - A lányok nagyo jól vannak, köszönik. Jelenleg éppen a sok ital utóhatását pihenik. Tehát a látnivalók véget értek és megkérünk mindenkit, hogy menjen el. Pihenésre vany szükségünk! - mondtam. Bunkó voltam? Jelenleg nem érdekelt. (xd) 
Erre meg nem el kezdenek kattogni a fényképező gépek és orditani a riporterek? Hát de! Áááá de utálom az ilyet! 5 perc nyugta nincs az embernek. Na mindegy.
Intettem a srácoknak és bementünk a házba takaritani. Három óránkba telt mig rendet raktunk. Bár igy sem volt minden tökéletes. És nehogy azt higgyétek, hogy ez úgy nézett ki, hogy a piszkot besöpörjük a szőnyeg alá a szemetet meg be a szekrénybe, mert tudom, hogy ezt kinéznétek belőlünk. De nem. Szépen elő a porszivót meg a hasonló takaritáshoz alkalmas gépeket és kitakaritottunk. Igaz a fehér szőnyegből nem nagyon akart kijönni a beletaposott (?) csoki és a kanapén is ott volt a kávé folt, de azért kész voltunk.
12 fele járt az óra. Elfáradtunk. Eltettük magunkat holnapra. Mindenki bement az ideiglenes szobájába - mivel nem hagyhattuk itt a lányokat és fáradtak voltunk visszamenni Londonba - aztán hamar el is aludt mindenki. Siri csend volt. Csak a bagoly huhogást lehetett hallani. Én nem tudtam aludni. A mai nap járt a fejemben. És, hogy mi lesz még ebből...

16.rész.: A Buli Elszabadul - Part.1.

Visszatértem :D

Kommentjeitekre számitok.:D

xoxo.

~bii

' My heart's a stereo, it beats for you so listen close.Hear my thoughts in every note, oh oh.. - erre keltem. Kedvenc számom. Ja amúgy csak a telefonom csörgött.

- Igen? - vettem fel. Valami szörnyű hangom lehetett.

- Szia csajszi! Alszol még? Á.. mindegy.. Csak gondoltam szólok, hogy van kerek 6 órád elkészülni a csajos napunkra. - mondta Eleanor lelkesen a telefonba.

- Szia Ell! Hát mostmár nem alszom.. És 6 óra? Mivan? Nem úgy volt, hogy 2kor találkozunk ? Most hány óra? 6?  - ásitottam. Nem nagyon értettem miről beszél. Reggel van könyörgöm. Bő 4 másodperce ébredtem. Nem forog az agyam. És amint látszik a matek tudásom sem a legjobb. Nézzétek el nekem.

- Kedvesem most pontosan 8:00. - világositott fel.

- Ja oké. - ásitottam ismét.

- Na jó. Akkor hagylak elkészülni. Ne feledd 2-kor a házatok előtt leszünk  a csajokkal. Na puszika.

- Szia. - és letettem. A telefonom ledobtam a földre én meg fordultam egyet az ágyban. - Ááááá. - kiáltottam aztán bementem a fürdőbe. Megmosakodtam, hogy felébredjek. Miután megvolt Lementem a konyhába és csináltam magamnak meg anyunak kávét. Anya csak fél óra múlva kelt fel és meglepődve látta, hogy már fent vagyok. Megittuk a kávét és beszélgettünk.

~*~

- Megyek már! Nyugi csajok! - orditottam az ajtóban állva. - Sziasztok! - köszöntem nekik ahogy behuppantam melléjük a kocsiba. Danielle vezetett. Eleanor ült mellete én pedig hátul Perrie-vel.

- Szia! - köszöntek mind egyszerre.

- Ma nagy nap van csajok! Fiú mentes nap! - kiáltotta Eleanor az anyós ülésről.

- Húúúúúúúúúú! - kiáltottunk mind.

Elértünk a Plázához. Bementünk. Lerohamoztunk minden üzletet ... A H&M-től kezdve a Chanell-ig mindenhol voltunk. Bementünk egy részlegre szétnézni aztán 6 szatyorral jöttünk ki. Jó kis nézelődés. Nem de? ... Jártuk az üzleteket és csak nevettünk és vásároltunk. .. Végül már vagy 4 órája bent voltunk. Utolsó pár üzletet jártuk, bank kártyáink majdnem nullán voltak, a kocsiba nem fért már csomag de mi még mindig csak vásároltunk ... Szerintem kell nekem egy második gardrób is, mert a mostaniba nem fog elférni ez a sok cucc ... Végül a pláza összes üzletét átjártuk. Kimerültek voltunk. ( Mert tudjátok a vásárlásban nagyon el lehet fáradni. ) Lementünk a pláza büféjébe, ittunk egy kávét és ettünk valamit ... Összefutottunk pár rajongóval is. Csináltunk közös képet és beszélgettünk. Rendesek voltak. Nem azok a kis sikitozó tini lányok, illedelmesen oda jöttek , elnézést kértek a zavarásért majd kérték, hogy csináljunk közös képet. Az egyik lány nagyon aranyos volt. Oda jött hozzám és elárasztott minden féle jó kivánsággal. Azt is mondta, hogy reméli, hogy majd Niall-el összeházasodunk meg ilyenek. Nagyon megelpődtem. De jól esett. 

Szóltunk Paulnak, hogy vigye el Dani lakására a sok új ruhánkat és kimentünk a plázából. Indultunk a kocsi fele amikor megláttam egy táblát: 

' A Másnaposok rendezőjétől: Project X - A Buli Elszabadul.  Augusztus 8. 19:00. FILM PREMIER'

- Csajok! - orditottam ahogy odaszaladtam a plakáthoz. - Ez ma lesz. És én még nem láttam. És nagyon jól hangzik. - ugráltam.

- Fél óra múlva kezdődik. - mondta Perrie.

- Nézzük meg! - mondta Ell.

- Irány a mozi! - mondta Dani és már mentünk is.

A Film őrületesen jó volt. Kedvencem lesz azt hiszem. Ha még nem láttad akkor nézd meg. Nagyon nagy bulit hagytál ki. És hát mit mondjak? Enyhén meg jött a kedvünk nekünk is. 

- Menjünk valahová bulizni! - javasolta Perrie.

- Jobb ötletem van! - húzogatta a szemöldökét Dani. - Newbury-ben van egy kisebb házunk Liam-mel. Oda járunk néha kikapcsolódni. Van medence meg minden. 

- És? - végott bele Ell.

- És irány a Tesco! Veszünk piát és irány bulizni! - kiáltott Dani ... Mondtam én , hogy megjött a kedvünk.

Megvettük a piát. Jack Daniel's, Alexander, Martini, Jim Bean, Sör és még sok minden. Vettünk chips-et és valami csokikat is. 20 perc alatt ott voltunk a háznál, hisz Newbury itt van London mellett 15 kilóméterre.

Az a kis ház amit Dani emlitett eléggé nagy volt. Egy emeletes, nagy, kertes ház medencével. Mikor bementünk rájöttem, hogy még nagyobb mint gondoltam. Volt benne vagy 10 szoba + nappali, előszoba, konyha és 3 fürdő. Ja és egy nagy erkély. Hatalmas volt és csendes.

- Itt a szomszédok biztos nem zavarnak majd. - mondtam.

- Az biztos!- kacsintott Dani.

Felraktunk valami kis pörgős zenét. Táncoltunk közben kortyolgattuk a piát. Egyre hangosabb lett a zene. Egyre több pia ment le. Egyre jobb kedvünk volt. A csokik is fogytak. Arra emlékszem, hogy táncoltam. Arra is emlékszem, hogy elhúztam pár szál cigit. Töltöttem magamnak egy utolsó pohár Martinit aztán filmszakadás...

-Liam-

Épp a konyhában ültünk Niall-el mikor berontott Zayn. 

- Gyertek gyorsan! - kiáltotta. Eléggé rémült arca volt.

- Mi lett? - kérdeztük. De ő csak húzott a nappali fele majd a tévére mutatott.

- ' Élőben jelentkezünk a csendes kis Newbury-ből ami most eléggé zajos lett. A One Direction barátnők egy kisebb bulit rendeztek. Amint látom elégé elszabadult itt ... nézzék! A Tetőn! - arra fordult a kamera. Jessy állt a tetőn. - ' Én egy arany istennő vagyok' - kiáltotta majd beleugrott a medencébe. - Tehát kicsit elfajult a buli. Talán túl sokat ittak. De mit szólnak majd ehhez a rajongók? És a fiúk tudnak erről?' - azzal kikapcsoltam a tévét, felhúztam a cipőmet és elindultam az ajtó fele.

- Gyertek már! - orditottam. Majd elindultunk Newbury-be.