17.rész.: A Buli Elszabadul - Part 2.

Itt a folytatás.

Bocsi, hogy rövid lett. De most nem volt túl sok ötletem.

Köszönöm a 800+ megtekintést.:)

És honna a ciherből lett 8 komment az előző részhez?:o

Azt is nagyon köszönöm.:3

Most is várom a komentjeiteket.:)

xoxo

~bii

*a történet még mindig Liam szemszögéből van*

- Gyertek már! - ordítottam. Majd elindultunk Newbury-be.

Mikor odaértünk a hely tele volt tévésekkel.Hallotam ahogy az egyik riporter mondta, hogy most érkeztünk meg és eléggé zaklatottak vagyunk. Istenem! Most komolyan! A barátnőm a tetőről ugrál a medencébe, halál részegen és ne legyek zaklatott?  
Mit sem törődve velük berontottunk a házba. A Lányok össze vissza szaladgáltak, a tetőről ugrálta, cigiztek és tulajdonképpen mindent csináltak. A házban szana szét voltak az üres piás üvegek. Mindenki megpróbálta behozni a lányokat a házba és valamennyire lenyugtatni. Kisebb nagyobb sikerrel.
Lou elment Eleanor után aki éppen a kertben a kerti törpével beszélgetett (?). Zayn Perrie-t a konyhában találta meg ahogy éppen a sarokban ülve cigizik és azon nevet, hogy fáj a hasa (?). Én Danielle-t a fürdőben találtam meg. Épp a gyomra tartalmát adta át a vécécsészének. Megfogtuk a három lányt és leültettük a kanapéra. 
- Harry, Niall és Jessy hol vannak? - néztem körül a házban.
- Jessy gyere le! - hallotuk a kiáltást kintről.
- Nézzétek meg mi van velük. Én vigyázok a lányokra. - mondta Lou mi meg Zayn-nel elindultunk kifele. Kimentünk és megpillantottuk Jess-t a tetőn. 
- Te jó ég! - mondta Zayn.
- Jessy azonnal gyere le! - kiáltottam neki. De ő csak röhögött és ott állt (már amennyire tudott)
- Kicsim! Kérlek! GYERE LE! - orditott neki Niall de erre sem kaptunk semmi választ. Aztán egyszer csak nagyon megingott. Összerezzentünk. De sikeresen magált a lábán és beleszökött a medencébe - már ki tudja hányadjára. Ki szedtük onnan, rá adtunk egy dzsekit és bevittük a házba. 
Lou éppen a csajokat pofozgatta bent mikor mi beértünk.
- Szerintem azzal sokat nem érsz el! - mondta Harry Lounak mikor leültettük a lányokat egymás mellé. Úgy képzeljétek el mint a dili házban (xd) : ülnek egymás mellett és röhögnek meg egymást piszkálják.
- Vigyük fel őket és fektessük le. Ez lesz a legésszerűbb megoldás. - mondtam. Nem is kellet 2x mondani. Felvittük őket és hát kisebb kinszenvedés után letettük őket aludni. Bár miután lefektettük őket még vagy hatszor elmentünk velük a furdőig és vissza de a végére elaludtak.
Lementünk a földszintre. Mindenhol nagy kupi. Cigis doboz, piás üveg, kiöntött chips, kávéfolt, szétdobált cuccok. Tök jól nézett ki.
- Pfff. - sóhajtott Niall. - Nekünk kell összetakaritani. - túrt bele hajába.
- A takaritás várhat. Egyszer a tévéseket intézzük el. - mondtam. Majd megindultunk kifele. Mikor kiértünk minden kamera és szem ránk szegeződött.
- Khmm.. - kezdtem bele. - A lányok nagyo jól vannak, köszönik. Jelenleg éppen a sok ital utóhatását pihenik. Tehát a látnivalók véget értek és megkérünk mindenkit, hogy menjen el. Pihenésre vany szükségünk! - mondtam. Bunkó voltam? Jelenleg nem érdekelt. (xd) 
Erre meg nem el kezdenek kattogni a fényképező gépek és orditani a riporterek? Hát de! Áááá de utálom az ilyet! 5 perc nyugta nincs az embernek. Na mindegy.
Intettem a srácoknak és bementünk a házba takaritani. Három óránkba telt mig rendet raktunk. Bár igy sem volt minden tökéletes. És nehogy azt higgyétek, hogy ez úgy nézett ki, hogy a piszkot besöpörjük a szőnyeg alá a szemetet meg be a szekrénybe, mert tudom, hogy ezt kinéznétek belőlünk. De nem. Szépen elő a porszivót meg a hasonló takaritáshoz alkalmas gépeket és kitakaritottunk. Igaz a fehér szőnyegből nem nagyon akart kijönni a beletaposott (?) csoki és a kanapén is ott volt a kávé folt, de azért kész voltunk.
12 fele járt az óra. Elfáradtunk. Eltettük magunkat holnapra. Mindenki bement az ideiglenes szobájába - mivel nem hagyhattuk itt a lányokat és fáradtak voltunk visszamenni Londonba - aztán hamar el is aludt mindenki. Siri csend volt. Csak a bagoly huhogást lehetett hallani. Én nem tudtam aludni. A mai nap járt a fejemben. És, hogy mi lesz még ebből...