19. rész.: Cseberből vödörbe.

mindjárt 1.100 megtekintéés. sálálálá.:x

ezentúl csak 5 komment után hozok részt.:)

xoxo

~bii

Egész éjjel csak forgolódtam. 1 órát ha aludtam. Csak gondolkodtam, hogy mihez kezdjek most .. de semmi ésszerű nem jutott az eszembe ..
Valamikor 7 óra körül felkeltem. Felöltöztem, ágyat vetettem és leültem a földre. Gondolkodtam .. ismét. Most sem jutottam többre. Végül megint Hugo viditott fel. Egyetlen egy akiről tudom, hogy a végsőkig velem lesz.
Majd eszembejutott a telefonom .. Elvettem az iróasztalról és bekapcsoltam ... 120 nem fogadott hivás és 20 üzenet ... A hivások többsége Nialltől és Danielletől volt. De volt ott Perrie, Liam, Harry, Louis, Zayn, Eleanor és még Paul is ... Átléptem az üzenetekhez.  

Zayn: ' Jess! Gyere vissza! Tudod, hogy senki nem irányithatja az életed. Az élet szép csak hinni kell benne! Zayn xx'
Harry: ' Kérlek Jessy, gyere vissza! Nagyon aggódunk érted! '
Louis: ' Azonnal told vissza a képed Jessy vagy megharagszik rád a répám! Lou bácsinak szüksége van rád! Mindenkinek szüksége van rád! Csak hülyeséget ne csinálj te bébirépa! ' 
Liam: ' Richard nem szólhat bele az életedbe! Megértem ha egyedül szeretnél most lenni. Csak semmi butaságot ne csinálj.:) '
Eleanor: ' Jess nem teheted ezt. Niall nagyon kiborult. Kérlek gyere vissza'
Niall: 'Jessy. Szeretlek. És nem akalak elvesziteni. Nem érdekel sem Richard sem a hirnév csakis az, hogy te melletem legyél. Nélküled egy senki vagyok. Kérlek szépen gyere vissza'

Néhány a 20 sms közül. Nem tudtam hova tenni az egészet. Viszont a Lou üzenetén elnevettem magam. Sok idióta. Ekkor eszembe jutott miért is szeretem őket anyira. 
Könnyeim folytak le az arcomon közben meg mosolyogtam. Aztán nem tudom mi történt. Valahol elaludtam. Igaz nagyon kimerül voltam, hisz egész éjjel nem aludtam. A telefonom ébresztett.
- Igen?
- Végre. Miért szaladtál el tegnap? A telefonod sem vetted fel. Annyira féltettelek. Jól vagy? - hallotam Niall aggodalommal teli hangját.
- Jól vagyok. - nyugtatgattam.
- És miért mentél el? 
- Kicsit kiborultam ... Anya aztán Richard .. és hát besokaltam és jobbnak éreztem ha eljövök ..
- Át mehetek hozzátok? Szeretnék veled beszélgetni 
- Persze. - elköszöntünk és letettük a telefont.
Az órára pillantotta. 11 lesz. Akkor anya már elment itthonról és kávézhatok anélkül, hogy a kis monológját kéne hallgatnom. Kinyitottam a szobám ajtaját, lementem a lépcsőn, feltettem a kávét a tűzhelyre és vártam, hogy elkészüljön. Megittam majd leültem a nappaliban és vártam Naill-t.

~*~

- Szia! - mosolyogtam rá ahogy ott állt az ajtóban.
- Annyira szeretlek! - esett nekem. Nagyon szorosan megölelt és a nyakamba furta arcát. Visszaöleltem. Jó pár percig csak álltunk ott és öleltük egymást.
- Én is szeretlek! - mondtam miután elengedett. Bementünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra egymással szemben.
- El szeretném neked mondani még egyszer .. Nem érdekel engem sem Richard, sem a média, sem a hirnév csakis Te. Ha kell érted feladom a karrierem és az egész életem is csak ne hagyj el! Érted?  - mondta
- Igen de ... miattam kiabált  veled Richard .. és én nem szeretnék minden rossznak az oka lenni .. - sütöttem le a fejem.
- Nem vagy te semminek az oka. - emelte fel a fejem. - Csakis az én boldogságomnak. - mosolygott édesen majd megcsókolt. - Holnap lerendezzük ezt az egészet Richard-dal és akkor nyugodt lehetsz mert nem fog többé sértegetni és zavarni minket.  
- Rendben. - mondtam majd megöleltem. Erre kinyilt az ajtó.. 
- Anya. - suttogtam. És igazam lett. Meglepődve bámult engem és Niall-t. Erősen megszoritottam Niall kezét.
- Nem megbeszéltük a tegnap este? - kérdezte anya idegesen. 
- Te mit keresel ilyen korán itthon? - kérdeztem vissza. - Amúgy meg nem beszéltünk meg semmit. - feleltem bunkón.
- Akkor én megyek is. - állt fel Niall zavarában de visszahúztam.
- Megmondtam, hogy nem találkozhatsz vele. Nézd mi lett veled. Tegnapi akciód után .. 
- Igenis találkozni fogok vele és nem állhatsz közénk ..- vágtam a szavába.
- Niall jobb ha elmész. Beszélni valóm van a lányommal. - nézett anya szúró szemekkel Niall-re
- Niall nem megy sehova. - mondtam karba tett kezekkel.
- Jessy! Mi történt veled? A fejedbe szállt a hirnév?  - dühöngött.
- Velem mi történt? 18 éve először orditozol velem. Veled mi történt? - mostmár én is kiborultam.
- Semmi nem történt velem! Csak meg szeretnélek óvni! 
- Óvni? Mitől? Az élettől? - kérdeztem cinikusan.
- Attól amit most csinálsz! 
- Mit csinálok? Élvezem az életem! - orditottam már én is.
- Élvezed? Elrontod. Még 18 sem vagy. Nem tudod mit csinálsz. És én felekel érted. Nem akarom, hogy elronts mindent. Mi lesz az álmoddal? - jött közelebb mire én hátra léptem.
- Milyen álmommal ,anya? Azzal, hogy majd Harvard-ra megyek és egy puccos irodában fogom tölteni a minden napjaimat mint te? És majd 40 éves koromban arra ébredek, hogy semmit sem tettem meg amit valaha is szerettem volna? Erre gondolsz? - orditottam már könnyes szemekkel. - Ez a te álmod anya! Nem az enyém! De tudod mit? - erre rámnézett - Nem kell többé semmit sem csinálj értem! Elköltözöm! - jelentettem ki. Megfogtam Niall kezét és az ajtó fele húztam.
- Nem mehetsz el! - ragadta meg anya a kezem. 
- De igenis elmehetek! És meg is teszem! - rántottam ki a kezem a szoritásából. 
Kimentem az ajtón. Niall-t húztam magam után. Beültünk a kocsiba és elmentünk.