21. rész.: Hülye csicska.

Nem igazán érzem, hogy érdekelne titeket a történet. És nekem nemis igazán tetszik.  Nem tudom. Úgy érzem, hogy ugyanaz az elcsépelt történet amit akármelyik blogon megtalálsz. És én nem akarok egy lenni az ezer közül. ..  LEHET, hogy abbahagyom. 

Addigis itt az új rész. 

5 komment. 

xoxo.

~bii

- Te mi a szart keresel itt? - néztem az 'vendégünkre' kikerekedett szemekkel

- Hé hé hé. Ti ismeritek egymást? - döbbent le Harry.
- Persze, hogy ismerem. Legjobb barátnőm volt .. mig rajta nem kaptam a pasimmal . - és hát igen. Harold új barátnője nem mást mint Sabine Low. Puff.
- Ez nem igaz Harry. Ne hidj neki. - mondta nyávogós hangon Sabine.
- Mi az, hogy nem igaz?  Ott voltam. Láttam. Ne tagadd le. -  indultam neki Sabine-nek. Aztán Niall lefogott.
- Ő az a lány akiről meséltél? - mutogatott Harreh össze - vissza. 
- Igen. Ő Sabine. - szedtem ki magam Niall szoritásából.
- Én nem is ismerem ezt a lányt. - bújt oda Harry-hez. Harry csak nézett rám majd Sabine-re majd megint rám. Nem tudta kinek higyjen. .
- Nem ismersz? Nem ismersz !? Akkor nem veled nőttem fel. Nem te voltál az aki mindent titkomat tudta. Nem te voltál az aki összehozott engem Dave-vel. Nem te voltál az akire rábiztam volna az életem is. És biztosan az sem te voltál aki a Dave ágyában feküdt mikor odaértem. Igaz? - ordibáltam vele és mentem egyre közelebb. Mindeki csak nézett. Meg sem tudtak mukkanni.
- Lányok nyugodjatok le. - fogta meg Harry a karom és állt közénk.
- Majd lenyugszom. Idővel. - mondtam neki és félre löktem.
- Hé. Csajszi. Foggalmam nincs ki vagy te. Szóval job lesz ha leszálsz rólam. - hátrált Sabine.
- Száljak le rólad? Rád se másztam még. De majd most. - és akkor nekiszöktem. Nem tudom mi lett velem. Egyszerűen nekiestem. Elkezdtem tépni a haját. Ő csak sikitozott. Én meg akkora pofont vettem neki, hogy elesett. Én rászöktem és ismét a haját téptem. Aztán a fiúk szét szedtek minket. Én tomboltam Sabine meg csak nyivákolt. Liam hátulról lefogott és elemelt Sabinetől. Én csak kapálóztam össze vissza. Danielle odajött és elkezdte mondani, hogy nuygodjak meg mert ezzel semmit nem oldok meg. De én még mindig neki akartam menni Sabine-nek aki Harry vállán sirt, hogy ez neki mennyire fájt meg tudom is én miket mondott. 
- Hülye csicska! - orditottam oda neki és rúg-kapáltam a levegőben. - Liam engedj el! 
- Jess fejezd be! - orditott rám Harry. Meglepődtem.  Aztán 10 perc elmúltával kicsit lenyugodtam. Liam letett és odajött Niall. Amikor ő ott van mindig megnyugszom. Csak megölelt és máris jobban voltam. Elfelejtettem Sabine-t és úgy amúgy mindent. Aztán elengedett.
- Nugodj le! Kérlek! - simitotta meg az arcom.
- Rendben. - majd nyomtam egy puszit a homlokára.
- Szerintem jobb lesz ha most elmész .. izé .. mentek . - mondta Zayn kicsit zavartan. Hát nem is kellett nekik kétszer mondani. Harry átkarolta Sabine-t és se puszi se pá elmentek. 
- Hát Hugi. Ez valami eszméletlen volt. - veregette meg a vállam Lou. - Jól meg adtad a csajnak. - vidám volt. Nem értem miért.
- Meg. - sütöttem le a fejem.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Ja. Semmi. Csak elgondolkodtam.  ..  Most akkor Harry meg fog utálni? - néztem körbe a szobában. Eleanor még a történtek hatása alatt volt. Csak ült és bámult. (xd) A többiek meg csak a vállukat húzogatták.
- Harry is tudja, hogy mit csinált Sabine, nem? - kérdezet Dani mire csak bólogattam. - Szerintem akkor meg fogja érteni a dolgokat. 
- Vagy nem .. - mormolta Louis halkan.
- Tessék? - fordultam felé.
- Semmi. - vágott egy fél mosolyt. 
- William! - mondtam kicsit mérgesen.
- Csak az van, hogy Harry eléggé érzékeny ha a barátnőiről van szó. De téged is szeret ne értsd félre .. - hadarta Lou.
- Ááá. Remek. Akkor most már Harry is utál. - csattantam megint ki. - Még valaki? - néztem sorra mindenkire. Meg sem vártam a rekaciójukat bementem a konyhába, kivettem egy tábla csokit, leültem a földre az egyik sarokba és majszolni kezdtem. Mondjuk, hogy megnyugodtam kicsit. De hát én mikor vagyok nyugodt? SOHA! Mindig van valami ami közbejön. Soha nem leszek már igazán, felhőtlenül boldog. Ezt érdemlem. Ezért hagyott el édesapám is. Ezért  utál mindeki. Miért vagyok ilyen esetlen? Miért jönnek mindig könnyek a szemembe? Miért? Miért? Miért? Jobb lenne ha elmegyek? Kavarogtam a fejemben a dologk. Mint mindig.
- Nem akartalak megbántani. - szedett fel Louis a földről.
- Tudom. És nem bántottál meg. Csak az én hülye természetem. - motyogtam a vállának.
- Mi az, hogy a te hülye természeted? - húzta fel a szemöldökét.
- Az, hogy változnom kéne. .. Vagyis nem kéne. Hanem kell.
- Miért kéne változnod? Hisz mi igy szeretünk. 
- Ja persze. - forgattam a szemeimet. - Azért utál most Harry, Richard, Anya meg a rajongóitok meg még isten tudja, hogy kik mert mit tudom én milyen fényes egyéniség vagyok.
- Harry nem is biztos, hogy utál. Csak én és az a hülye fejem - kopogtatta meg a fejét amin röhögnöm kellett. - Anyukáddal meg majd kibékültök. Richard meg .. hát ő forduljon fel azért mert nem szereti az én fogadott kishugomat. Mások meg ne érdekeljenek. Aki nem szeret téged az hülye. 
- Fogadott kishugod? 
- Az hát. 
- Jajj Louis! - öleltük meg egymást. - Annyira szeretlek te .. bátyus! 
- Khhmm .. - hallottuk az ajtóból.
- Csak nem vagy féltékeny? - léptem oda Niall-höz és csókoltam meg.
- Most már nem.