6. rész.: Derült égből villámcsapás.

Itt a hatodik rész.
Bocs, hogy tegnap kimaradt. Majd bepótolom.
xoxo
~bii

Rámosolyogtam ő meg rám. Ekkor  lassan elkezdett közeliteni felém. Ajkaink majdnem összeértek mire egy erős kéz ragadt meg hátulról elrontva idilli pillanatunkat..

- Te meg mi a sz*rt keresel itt? - néztem a kéz tulajdonosára kikerekedett szemeimmel.
- Mit akarsz te a csajomtól? Mi? Azt hiszed megkaphatod őt? Azt hiszed elveheted tőlem? - lökdöste Niallt - Meg akartad csókolni? - erre behúzott Niallnek egy jó nagyot. 
Ezt nem hagyhattam annyiban. Odamentem Dave-hez és egy jó nagy pofont adtan neki.
-Ezt mégis, hogy képzelted? Lefekszel a legjobb barátnőmmel és még neked áll följebb? Idejössz és csak úgy megütöd Niallt? Eszednél vagy te? - láttam, hogy meglepődött, hogy ennyire kiakadtam. Hagytam egy kis hatás szünetet. Majd belekezdtem kicsit higgadtabban és komolyabban - Most meg szépen megfogod magad, felülsz a kis motrodra és elhúzol innen a búsba! Nem akarlak mégegyszer látni! Se téged se a kis r*bancodat! - ezután karbatettem a kezem és megvártam mig elmegy a motorjával jó messzire. Ekkor Niall fele fordultam:
- Jól vagy? -segitettem fel  a földről.
-Hát fogjuk rá...  - mondta miközbe a fejét hátra tartva az orrát fogta. - azt hiszem eltörött az orrom.
- Úr isten! Hadd nézzem. - vettem el a kezét az orrától. Majd kis vizsgálgatás után,örömmel kijelentettem: - Nem törött el! - és mosolyogtam mint a tejbetök.
- Biztos? - és ő is csak mosolygott de még mindig vérzett az orra.
- Igen, biztos! De tessék, ezt tedd az orrodhoz mig el nem áll. – nyomtam a kezébe egy papirzsebkendőt. Ő elvette és az orra előtt tartotta. – És az eső is elállt.
- Hé, tényleg. –mondta már valamivel jobb kedvre derülve.
– De szerintem menjünk vissza a kocsidhoz. Addigra biztosra eláll a vérzés.
- Oké.  De te honna értesz az ilyen dolgokhoz? – kérdezte felhúzott szemöldökökkel.
- Tudod a nagynénim a Londoni korházban főnővér és szükségesnek érezte megtanitani nekem az alapokat. És úgy látszik igaza volt, mert most nagyon jól jött. – mosolyogtam.
- Majd jövök neki eggyel. – kacsintott rám mire én elnevettem magam.
- Oké majd szólók neki, hogy az adósa vagy. – nevettem tovább. Egészen a kocsiig nevettünk és észre sem vettük, hogy közben Niall orrvérzése elállt. – Szerintem már elteheted azt a papirzsepit mert már elállt. – mondtam neki miközben a kocsi ajtaját nyitottam ki. Ő megfogta a zsepit , eldobta majd beszállt mellém a kocsiba. Lassan elindultunk hazafele.
- Hallod Jessy, én nagyon sajnálom azt az egészet, nem tudom mi ütött belém, én csak ... egyszerűen nem tudom. Sajnálom. – nézett rám megbánással a szemében.
- Semmi baj. Nem történt semmi. De inkább én kérek bocsánatot Dave miatt. Egy igazi kis s*ggfej. Nem tudom mit avatkozik mindig bele a dolgaimba. – kezdtem bedühödni. Megint.
- Nyugi Jessy! Nem lett semmi bajom. Ezt az orrvérzést is túlélem. – mosolygott miközben az utat bámulta.
Nagyon elszaladt az idő. Már 9 óra volt és kezdett sötétedni. Az utca lámpák sorra felkapcsoltak mi meg lassan elértünk a házunking. Mikor leparkolt a házunk elé gyorsan kipattant a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót. Tudjátok mint a Hollywood-i csöpögős filmekben.
-Köszi. – és ő válasz képpen dobott egy nagy mosolyt. Kint álltunk az ajtó előtt. – Tényleg sajnálom ami ma történt. Nem igy terveztem az egészet.
- Hidd el én sem. De azért valld be ez a kis futás nem ártott. – röhögött bele a végébe. Én is vele röhögtem. Együtt röhögtünk. Megöleltem, nyomtam egy puszit az arcára majd a fülébe súgtam:
- Neharagudj. Kárpótlásúl holnap meghivlak egy hot-dog-ra. – kuncogni kezdtem és nyitni szerettem volna az ajtót mire megforditott és azt mondta:
- Inkább meghivlak én, de akkor a ST. Johns-ba megyünk. – kacsintott.
- A St. Johns? – meglepődtem. Hisz az a város egyik legdrágább étterme.
- Igen. Miért?
- De hisz az az egyik legdrágább étterem a városban és .. – folytattam volna de befogta a szám.
- Az már legyen az én gondom. – nyomott egy puszit az arcomra és elindult a kocsija fele – holnap fél 7re utánad jövök. Azzal beszált a kocsiba és elment. Én bementem az ajtón, levágódtam a kanapéra majd anyának elmeséltem mindent ami a mai nap történt. Ő persze kiborult, de hát az anyák mindig kiborulnak mindenen. Miután lenyugodott mindketten elmentünk aludni.