12. rész.: Látogatás.

Köszönöm a 400+ megtekintést. Ezek szerint olvassátok a blogomat.:)

Kicsit állitgattam és mostmár BÁRKI tud kommentelni, még az is aki nincs regisztrálva. 

Szóval ezentúl szeretnék 3+ kommentet látni minden egyes bejegyzés alatt. Szerintem nem annyira eget rengető kérés ez.:)

Egy szó mint száz:
Jó olvasást és várom a kommentjeiteket.:)

xoxo

~bii

- Oké skacok. Kimenni! Hagyjuk magukra a szerelmeseket! - hessegette kifele a társaságot Lou. Persze senki nem ment sehova és csak röhögtünk az egészen.

Közben ránéztem az órára.
- Húú! Már 2 óra van?
- Ezekszerint. - mondta Liam
- Ideje haza mennem! - fordultam Niall fele.
- Majd hazaviszlek. Nyugii! - és nyomott egy puszit a számra.
- Akkor nekem felkéne öltöznöm. - indultam meg felfele a lépcsőn.
- Hé hugica! Esti koncertre nem jössz? - kiáltott utánam Lou mire megfordultam és Niallre néztem.
- De jön! - és ő is elkezdett felfele jönni a lépcsőn. Bementünk a szobájába. Én megrohamoztam a fűrdőt.
- Niall! Hol vannak a ruháim? - orditottam a fürdőből.
- Ott vannak a fotelben. - orditotta vissza.
- Ja. Oké. -  elvettem a ruháimat, felöltöztem, megigazitottam a hajam és mivel a smink cuccok nem voltak ezért nem sminkeltem. - Felőlem indulhatunk is. - mondtam miközben kijöttem a fürdőből.
- Hová sietsz annyira? - lépett oda hozzám Niall.
- Haza kell mennem. Anya vár már. - és nyomtam egy puszit a szájára.
- Hát oké. - mosolygott és felkapott magára egy pólót. Lementünk a nappaliba. Sorra elköszöntem mindenkitől majd kimentünk a kocsihoz és elindultunk haza.
- Mikor lesz a koncert? - érdeklődtem..
- Este 9-től. Miért? - kérdezett ő is bájos mosollyal az arcán.
- Ja. Hát csak érdekelt. - az út többi része eseménytelenül telt. 
Megérkeztünk a házunk elé. Kiszálltunk és Niall már búcsúzkodni kezdett..
- Gyere be! Be akarlak muttani anyukámnak! - ragadtam meg Niall kezét és elkezdtem a bejárat fele ráncigálni.
- De én .. - kezdett bele valamibe.
- Semmi de! .. Vagyis van valami! Anya meg fog kinálni teával, fogadd el mert ha nem kapsz egy rossz pontot. - kuncogtam és már nyitottam is az ajtót.
- Rossz pont? Mivan? - kérdezte Niall. De már késő volt. Bementünk a házba és anyát kerestem. Végül a konyhában meg is találtam.
- Szia anyú! -adtam neki puszit. - Hazajöttem! - de értelmes kijelentés volt ez.
- Látom épp! - mondta majd elkezdte Niallt bámulni. - És ki ez a kedves úriember itt? - nézett rám és huzogatta a szemöldökeit. Hát igen. Tipikus anya.
- Khmm. Anya ő itt a pasim, Niall. - anya úgymaradt.
- Már megint pasi? - kérdezte.
- Igen. De ő nem olyan mint Dave.- mosolyogtam rá Niallre aki csak bólogatott. - Na de én megyek, letusolok, átöltözök és rendbeszedem magam az esti koncertig. - mentem felfele a lépcsőn majd a lépcső közepéről orditottam le anyuéknak: - Niall ismerkedj meg anyuval. Anya ne szedd szét Niallt. - és azzal beviharzottam a szobámba és elkezdtem készülődni.

-Niall-

- Jessy elment engem meg itthagyott az anyukájával. Pfffúú. Oké. 19 éves létemre be vagyok sz*rva az anyjától. Jézus Atya Úr Isten! Na jó. Nyugi Niall. Ez csak Jessy Anyukája. Nem lesz semmi. Elfogadod a teát, bemutatkozól és próbálasz nem debilen viselkedni. Húúúúúúúúú. - gondoltam magamban majd kifújtam a levegőt amit idáig bent tartottam.
- Gyere benneb és ülj le! Sokáig tart mig Jess elkészül! - mondta az anyukája és beinvitált a nappaliba. - Mellesleg Liz Peterson vagyok! - nyujtotta a kezét.
- Niall Horan!  - nyújtottam én is a kezem. - Örvendek.
- Úgyszint! - és elindult a konyha fele. - Teát? - 'mennyire vártam már ezt a kérdést, istenem' gondoltam magamban.
- Kérek. Köszönöm - mondtam kedvesen és már hozta is a teát. Egyet nekem és egyet magának. Leült velem szemben a kis kávézó asztalhoz és elkezdett faggatni.
- Hát akkor mesélj magadról! Ki vagy te? Honna jöttél? Mivel foglalkozól? - komoly volt és határozott.
- Amint mondtam Niall Horan-ek hivnak és énekes vagyok. A One Direction nevű fiúbanda egyik tagja. Jelenleg Londonban élek de az Irórszági Mullingar-ban születtem. - próbáltam értelmesen beszélni.
- Értem. Szóval szuper sztár vagy. - mondta összeráncolva a szemöldökét. - És hány éves vagy? - kortyolta a teáját
- 19. - válaszoltam.
- És mit keresel te az ÉN lányom mellet? Hogy akadt rá egy ilyen szépfiúra mint te? - 'azt hiszem jó úton haladok' gondoltam.
- Csupán egy véletlen műve volt az egész. Mikor sirva szaladt az utcán nekemjött én meg megvigasztaltam. Aztán már mentem maguktól a dolgok - mosolyogtam - És hát most itt tartunk. - vontam vállat és ittam a teámat. - Hüümm. Nagyon finom ez a te. Pont mint anyukámé. - és komolyan olyan volt.
- Örülök, hogy izlik. - és egyre kedvesebb lett a mosolya. Elbeszélgettünk, teázgattunk, meséltem neki a családomról, ő mesélt a Jess apukájáról, hogy elhagyta őket. Mesélt Jess gyerekoráról és egyre többet tudtam meg róla és az anyukájáról is.
Végül megérkezett Jess.

-Jessy-

Elkészültem mindennel. Bepakoltam néhány cuccom egy táskába, mert szerintem ma sem alszom itthon aztán elmentem öltözni. Felvettem egy szűk farmert, egy spagetti pántos nyári felsővel, ami fehér volt, és egy fehér topánkát majd a fekete dzsekimet és leszáguldottom anyáékhoz a nappaliba. Amint láttam jól elvoltak, beszélgettek, nevetgéltek és már vagy a 10. csésze teát itták. 
- Készvagyok! - rontottam be hozzájuk.
- Na végre! Éppen időben! - nézett az órájára Niall - És mint mindig most is gyönörű vagy! - és megcsókolt.
- Khmm.. - mondta anya.
- Ja bocsi. - kuncogtam. - Szóval. Megyünk a fiúk koncertjére és ma is Niallnél alszom. - mondtam anyának és felkaptam a kis táskám.
- Nálam alszol? - kérdezte Niall meglepve.
- Persze, hogy nálad. - pöcköltem meg a mellkasát játékosan.
- De aranyosak vagytok! Még az isten is egymásnak teremtett titeket! - mondta anyu és könnyes lett a szeme.
- Jajj anya. Ne csináld már! - és a nyakába borultam. Miután anyát lenyugtattuk már indultunk is. Éppen mentünk volna már de anya megint megállitott.
- Niall! A lányom és a két szemed! - mondta miközben 1000 vattos mosoly volt az arcán.
- Úgy lesz Mrs.Peterson. - válaszolta az én haspókom.
- Szólits Liz-nek! - mondta anya. Azzal kiviharzottunk a házból, bepattantunk a kocsiba és már mentünk is.