3. rész.: Váratlan vendég

Itt a harmadik rész.

Kicsit rövid lett a többihez képest de most ennyi jött ki belőlem.xd

Komizzatok.

xoxo

~bii

Reggel arra keltem, hogy a szomszéd a kutyáját szidja mert szétrágta a papucsát. (?) 
Kinyitottam a szemem és ránéztem az órára. Reggel 9 van. 'Csodás, akkor anyu még itthon van' gondoltam. Kikeltem az ágyból, megkerestem a házi papucsomat majd bemásztam a fürdőbe. Mikor belenéztem a tükörbe kicsit megijedtem. Szemeim vérvörösek voltak, talán volt benne egy kis lila is. Nemtudom. Lényeg, hogy iszonyatosan néztem ki. ' Biztosan bealudtam sirás közben' gondoltam magamban miközben megmosakodtam és fogatmostam. Lementem a lépcsőn, a konyha fele indultam.
- Jó reggelt anya! - öleltem meg és adtam neki puszit.
- Neked is! - mondtam majd ő is megpuszilt. Éppen a reggelit csinálta tehát még nem láthatta a szemeimet. - Amúgy tegnap mi volt veled? Olyan furcsa voltál. Van valami baj? - kérdezte mire megfordult és letette elém a piritóst. Ekkor meglátta a vérvörösre sirt szemeimet. - Jessy! Veled mi történt? - döbbent le anya. (Hát öszintén szólvan nem is csodálom.)
- Dave.. - mondtam elkenődve.
- Mi történt veletek?
- Rajtakaptam ahogy éppen Sabinevel ... - ekkor elcsuklott a hangom és megint sirni kezdtem. Anya odajött megölelt és ugyanúgy ahogy tegnap este Niall, ő is vigasztal. Majd nem birta tovább hallgatni ahogy sirok és közbevágott:
- Jessy! Figyelj ide - emeltem fel a fejem - ez a Dave pasas nem érdemel meg téged. Főleg, hogy igy bánt veled. Ő nem sir utánad hát te se sirj utána. - mondta nagy komolyan anyu.
- De anya én szeretem Őt. -sirtam még mindig.
- Tudom kicsim de hidd el nem éri meg miatta tönkre tenni magad. - törölte le a könnyeimet.
- De Sabine miért tette ezt velem? Hisz tudta, hogy szeretem! - szipogtam.
- Azért mert ő csak kihasznált téged és nem is szeretett igazán! 
- Akkor sem értem mi értelme volt az egésznek! - ekkora már a sirást abbahagytam és inkább csak dühöngtem amiért átvert az a két ember akitől a legkevésbé vártam volna. Elhatároztam, hogy többé egy fiú sem csalhat könnyeket a szemembe. Nagy elgondolkodásomba anya zavart bele:
- Kicsim nekem mennem kell ! Mindjárt elkésem a munkából! - szedte össze az iratait az asztalról. - Vigyázz magadra! Reggelizz! Ne sirj! És hasonlók. Tudod te. - ezeket a dolgokat egy hosszú 'okéé'-van nyugtáztam majd becsuktam utána az ajtót. Visszamentem a konyhába, megettem a piritósomat majd ledöltem a kanapéra tévézni. Úgy fél óra múlva rászántam magam, hogy felmenjek a szobámba és felöltözzem. Felvettem az egyik fekete shortomat, hozzá egy fehér pólót majd felkötöttem a hajam. Mikor készvoltam visszamentem a nappaliba. Éppen Hugo-val játszottam mikor megszólalt a csengő.
- Nyitom már! - orditottam a nappaliból, miközben lehámoztam magamról Hugot majd az ölembe kaptam és szaladtam vele az ajtó felé. Vihogva nyitottam ki az ajtót de a mosoly egyben lefagyott az arcomról ahogy megláttam ki áll odakint.
- Te meg mi a sz*rt keresel itt? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Figyelj Jess én nem akartalak m.. - folytatta volna de a szavába vágtam
- Mit nem akartál? Ott voltam Sabine, láttam, hogy mit csináltok. Undoritó vagy. Te is és Dave is. -  szembecsuktam vele az ajtót és felszaladtam a szobámba.Hugo jött utánam. Leültem az ágy szélére és megsimogadtam őt ' Te vagy az egyetlen barátom ' mondtam neki majd felkaptam és megöleltem.