8.rész.: Vacsora extrákkal.

Nyolcadik rész.:)

Szerintem ez lett az eddigi legjobb.:D

Nekem legalábbis kedvencem.:D

Kommenteket várom.:)

xoxo

~bii

Este a London Eye.

Felkaptam a kis szürkés táskámat és a magassarkúmat és leszaladtam a lépcsőn.

Felkaptam magamra a kis farmer dzsekimet, felhúztam a magassarkúmat, megigazitottam a hajam és kinyitottam az ajtót.
- Szia! - mondta Niall. - Megint csodaszép vagy. - mosolygott.
- Köszi. - elvörösödtem - Te is rendesen kicsipted magad. - majd megigazitottam a nyakkendőjét.
- Hát igen. - és azzal előkapott egy kendőt a háta mögül.
- Az miért kell? - néztem rá értetlenül.
- Van számodra egy meglepetésem. - majd bekötötte a szemem és elkezdett a kocsija felé vezetni.
- De héé. Én igy nem látok semmit - hisztiztem.
- Éppen az a lényeg .... De most vigyázz. - azzal beültetett a kocsiba, beszált mellém és már indultunk is. Egész úton faggatam, hogy mi a meglepetés de érthető módon nem árulta el. Mikor megérkeztünk kisegitett a kocsiból, beszálltunk egy liftbe és megint vezetett valamerre.
- Na mostmár le vehetem a kendőt? - megint hisztiztem.
- Most igen. - azzal lekaptam a szememről a kendőt és a szám tátva maradt. Egy két személyes, kerek asztal ált előttem amin fehér szatén teritő volt, közepén két vörös gyertya és rózsa szirmok. Az asztal a St. Johns étterem tetőtéri V.I.P. részlegében volt és inne kilátás nyilt egész Londonra. Egyszerűen csodálatos volt.
- Niall .. ez .. ez .. egyszerűen csodálastos. - makogtam.
- Tehát tetszik? - megkönnyebülés ült ki az arcára.
- Persze, hogy tetszik. - néztem őt könnybelábadt szemekkel. - És ezt mind miattam csináltad?
- Igen, miattad. Hisz mondtam tegnap este. - és mosolygott, én meg elvesztem tengerkék szemeiben - De most miért sirsz? - fésülte ki hajszálaimat az arcomból.
- Mert ez nagyon szép .. és még senki nem tett ilyet MIATTAM. - hangsúlyoztam az utolsó szót - És köszönöm. - a nyakába borultam és elengedtem két örömkönnyet majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Érted bármit. - kacsintott egyet majd kihúzta nekem a széket és leültünk mind ketten az asztalhoz. A pincér odajött és felvette a rendelést. Ettünk és röhögtünk. Végigbeszéltünk  785875 témát is mire befejeztük a vacsorát. Már azt hittem, hogy mára ennyi volt a meglepetésekből mire csak annyit láttam, hogy Niall int egyet és odajön egy srác öltönyben és a kezében hoz valamit. Furcsállóan néztem Niall-re de ő csak mosolygott. Odajött hozzám a srác és kinyitotta a kis dobozt. És .. megint úgy maradtam. Komolyan mondom Niall ki fog késziteni. A kis dobozban egy karkötő volt. Egy 'J' betű lógott rajta és kis kövekkel volt kirakva. Nemis tudom, talán arany volt és benne gyémánt kövek? Tudja az ég de piszok sokat érhetett.
- Niall én ezt nem fogadhatok el ! - szabadkoztam
- Dehogynem! Neked vettem! - és azzal fel tette a kezemre. - Tetszik?
- Igen nagyon .. de .. 
- Semmi de! Ez a tied és ajándékba kaptad. - mosolygott én meg megint meghaltam tőle.
- Annyira aranyos vagy Niall ! Ezt igazán nem kellet volna. - belevörösödtem és megint megöleltem - Köszönöm!
- Igazán nincs mit! - és ő is megölelt. Megint intett egyet.
- Niall ! Csak azt ne mond , hogy tartogatsz még valamit ! - mondtam neki kb ' o.o ' ilyen arckifejezéssel.
- Nem. Ez csak pezsgő. - a kezembe nyomta a pezsgős poharat majd odasétált az erkély széléhez és odahivott engem is. 
- És mire iszunk? - kérdeztem huncutul.
- Arra, hogy találkoztunk ! - és koccintottunk majd elkezdtük inni a peszgőnket. Közben meg néztük a várost
- Olyan szép este London! 
- Tudom. - mondta. 
Mélyen egymás szemébe néztünk. Közeledni kezdett felém, elkapta a derekam és közelebb húzott magához. Még mindig csak néztük egymást.
- Csókolj már meg! - és hát neki sem kellet kétszer mondani. Rácuppant a számra és ott faltuk egymást.  Persze túl szép is lett volna ha most nem zavar be valami.