14.rész: Hullámvölgy.

Tizennegyedik rész.Nem tudom mit mondjak róla.

Amúgy van valami ami nektek nem tetszik? Amin változtatnátok?

Ja és bocsi, hogy a design alúl olyan sötét de nem tudom mozaikba rakni a képet..

Örülök az előző részhez kapott sok kommentnek.Ide is legalább annyit szeretnék kapni.

xoxo

~bii

Vállat vontam majd elindultunk a szinpad fele. Első sorban voltunk és végig buliztuk a koncertet. De azért aggasztott Niall viselkedése..

Koncert után a csajokkal visszamentünk az öltözőbe. Mindenki jól elvolt csak Niall volt lehangolva. Én meg nem tudtam az okát és ez nagyon idegesitett. Gondoltam megint megpróbálok vele beszélni.
- Van valami baj? - léptem oda hozzá és öleltem meg. Nem válaszolt, egyszerűen csak ellökött magától és elment. Kiment az öltözőből és becsapta maga után az ajtót.  Az egész szoba lefagyott a jelenettől. Én csak álltam ott, próbáltam rájönni, hogy mi a baj? Én hibáztam? Velem van a baj?  Aztán előjöttek a könnyek.  Lassan leereszkedtem a földre és elkezdtem sirni. Zayn oda jött hozzám és felszedett a földről. Valahogy eljutottunk a kanapéig. Leült mellém én pedig a pólóját markolva zokogtam. Mindenki megpróbált csititgatni, kisebb nagyobb sikerrel.
- Mit rontottam el? - fakadtam ki a végére. Senki nem válaszolt. Csak csendben ültek és halgattak. 

-Niall-

- Van valami baj? - lépett oda hozzám Jess. Én ellöktem magamtól mert nem tudtam a szemébe nézni. Nem birtam volna ki könnyek nélkül. Inkább gyáván elszaladtam a gondok elől. 

-Liam-

Niall csak úgy faképnél hagyta Jessy-t. Kirohant az öltözőből. Nem tudjuk miért. Nem tudjuk hova ment. De egyet biztosra tudunk: Meg kell találnunk!
Harry-vel eldöntöttük, hogy megkeressük Niallt. Kimentünk az öltötőből és elindultunk a hátsó kijárat felé. A kocsija nem volt ott. Tehát azzal ment.
- Hé! Azthiszem tudom hova ment! - mondta Harry
- Hova? - támadtam le.
- Tudod mesélte Jess, hogy valahol a Temze partján voltak egyszer Niall-el . És mondták, hogy az Niall kedvenc helye... - próbált magyarázni Haz. - és ott van valami állatos kávézó közelében. 
- Állatos kávézó? - 'hogy mivan?' gondoltam aztán beugrott. - ja, hogy a Blue Bird.
- Jajajaja. Az. - mondta Harry majd bepatantunk a kocsiba.

~*~

-Ott van! - csapott vállba Harrry.És igaza volt. A Blue Bird kávézó előtt állt a kocsija és az egyik padon ott ült, fejét a kezeibe temetve. Kiszálltunk. Oda mentünk hozzá. Kezem a vállára tettem mire ő összerezzent és felpattant. Könnyeit szaporán törölgette, de nem tudta elrejteni kisirt szemeit.
- Mi a baj? - kérdeztem tőle halkan. Leültünk a padra ő meg mesélni kezdett.:
- Richard. - kezdett bele. - Azt mondta, hogy nem fogja hagyni, hogy együtt legyek Jessy-vel és , hogy mindent meg fog tenni, hogy szétválasszon. Kijelentette, hogy vagy én dobom vagy ő fogja megtenni, de az csúnya lesz.  És én nem akarom őt elvesziteni. Nem tudom meg tenni. - és megint sirni kezdett.
- Tesó. - veregette meg Harry Niall hátá. - Azt hiszed mi ez hagyni fogjuk? Mert akor rosszul hiszed. - ült gonosz mosoly az arcára.
- Bizony. Nem fogjuk hagyni, hogy tönkre tegye a kapcsolatotokat. - mondtam magabiztosan
- Kösz srácok. - állt fel a padról és próbált nem sirni. 
- Ez természetes. Hisz tesók vagyunk.Nem? - mondta Haz. 

~*~

-Niall-

-Jessy! - rohantam be az öltzőbe de csak Zayn-t és Louis-t találtam ott. - Jess hol van? - kédeztem tőlük idegesen.
- A csajok hazavitték mert nagyon kiborult. - mondta Lou.
- Haza? Hozzánk? - mire csak bólogattak.Kimentem a kocsihoz, beszálltam és siettem haza. Mire hazaértem megint eleredt az eső. Berontottam a házba. A cipőimet ledobtam és elkezdtem keresni Jessy-t. ' Konyha üres, nappali üres. Akkor a szobámban lesznek.' - gondoltam és megindultam felfele a lépcsőn. Kopogtattam az ajtón majd benyitottam. Jessy az ágyon feküdt, a párnába furta a fejét és sirt. Mikor beléptem és becsuktam magam után az ajtót mindenki rámnézett.
- Beszélhetnénk? - nézem Jessy-re aki csak bólogatott. Mindketten a lányokra néztünk. Értették a célzást és magunkra hagytak.
- Miért mentél el? - tért a lényegre Jessy amint kimentek a lányok. - Én rontottam el valamit? - könnyezett megint.
- Nem, dehogy is. Te nem csináltál semmit. - ültem le vele szemben az ágyon és emeltem fel a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Akkor miért mentél el? - szipogta.
- Richard - vettem mély levegőt. 
- Nem engedi, hogy velem legyél, igaz? 
- Azt mondta, hogy el kell hagynom téged mert nem vagy sztár alkat. És, hogy a cimlapokon sem néznél jól ki. Meg, hogy nem is illünk össze. - én is bekönnyeztem. - De csak, hogy tudd: Te igenis jól nézel ki ... Minden féle képpen ... És akkor is szeretnélek ha 200 kilós lennél ... Nem akarlak elvesziteni ... Szeretlek Jessy. - mondtam neki majd megcsókoltam olyan szenvedélyesen ahogy csak tudtam.
- Én is szeretlek Niall. - mondta a csókunk közben. - De mi lesz Richard-dal? - elhúzódott tőlem.
- Nem érdekel Richard. Nem teheti tönkre a boldogságomat. Ő csak egy londoni kis selyemfiú aki sz*rt se tud az életről. Nem boldog ezért szúrja a szemét, hogy mi azok vagyunk. És akárki akármint mond én úgy is szeretni foglak. - a végére mindketten elmosolyodtunk. - Jobban mint eddig bárkit - erre megcsókolt. Heves csók csatába kezdtünk. Le került rólam a póló. Lassan róla is lehámoztam. Még mindig csókolóztunk. Már a nadrágján a cipzárt is le volt húzva mire hirtelen felugrott.
- Niall, ezt nem szabad. - nézett rám megdöbbent arcal. 
- Rendben van. Ahogy akarod. - puszit nyomtam a szájára ő meg elmosolyodott.
- Szerintem aludjunk. - bebujtunk egymás mellé az ágyba én meg magunkra húztam a takarót. Átkaroltam Ő-t.
- Niall - suttogta Jess.
- Igen? - fésültem ki pár hajszálat az arcából.
- Én még ..
- Tsss. - tettem mutató ujjam a szája elé. - Tudom. És nincs baj vele. - mosolyogtam rá. Ő meg vissza. - De mostmár aludjunk .. Jó éjt Jessy. 
- Jó éjt Niall.